Nem, nem, nem és nem sikerült. Feladtam. Bármennyire is szerettem volna! Nem sikerült elhagynom ma az országot.

A tegnapi pihenőnap után, amit Mosonmagyaróváron töltöttem, ma reggel korán akartam indulni. ½ 6-kor arra ébredtem, hogy zuhog az eső. Sebaj! Gondoltam, majd indulok később. Az indulás elhúzódott egészen ½ 9-ig. Közben kellemesen megreggeliztem és kényelmesen az eső végét kivárva, szép időben, friss levegőn elindultam. Láttam, hogy vészjóslóan gyülekeznek a felhők, de csak 1 óra gyaloglás után vettem komolyan a látványt. Elkezdett cseperegni. Nem nagyon, csak picit, ami hol abbahagyta, hol erősebb lett. Egy ilyen erősödés után, úgy döntöttem, hogy az eső-1 felszerelést aktiválom. Esőkabát és zsákvédő. Persze a fényképező bekerült a védőtokba – így fotókat nem csináltam. Így, hol megszáradva, hol megázva érkeztem Bezenyére, ahol egy étterembe bevackoltam magam, megebédeltem és hagytam időt az időjárásnak, hogy döntse már el, hogy mit akar? Kb. ¾ óra helyben topogás után úgy tűnt, eldöntötte, nem esik tovább. Így az eső-1 felszerelést ismét felöltve – elindultam a kb. 4 km-re lévő Rajka felé, hogy majd ott lépem át a határt, a hármas határkőnél. Osztrák, szlovák, magyar határ találkozásánál.

10 perc kényelmes gyaloglás után kinyitották a csapokat az égen. Gyorsan eső-2 öltözékre váltottam, ami a nagy csúnya zöld poncho-t jelenti. A zsák részére van külön kialakítva egy rész, hogy legalább térd alá érjen az alja, ahol már tovább véd a kamásli. De ... Tovább »