Ma repdesett a lelkem – egész nap. Korán feküdtem – későn keltem, kicsit egész nap kótyagos voltam, de rendkívülien élveztem a mai napot! Ki érti ezt? Én igen! A reggeli után találtam egy szobamérleget és leellenőriztem a látványt! Mármint ami szemmel látható volt súlyvesztés – most számokban is megmutatkozott. -10 kg május 1. óta. Juhéj! 2 éve is ennyit dobtam le a Camino alatt, hasonló napszám mellett. Így ez nem volt nagy meglepetés, de ezért én örültem neki.
Reggel esőnadrágra kellett öltöznöm, mert rendesen zuhogott, de azért dacolva az időjárással elindultam – igaz, hogy kicsit későn. Kb. 1 órát haladtam a folyó mellett, amikor ünnepélyesen átléptem a Tiroli tartomány határát. Ezt vártam már hetek óta. Szeretem az itteni hegyeket, legelőket – ez már nagyon-nagyon alpesi. Sokat jártam már Tirolban – de leginkább csak átrohantam rajta, max. megálltam Innsbruckban, de a vidéki táj után csak az autó vagy busz ablakából sóvárogtam. Na végre most szó szerint belegyalogolhattam a tiroli tájba. Csodálatos hegyek, melyek csúcsait a mai reggel köd, sok helyen felhő takarta. Sőt, néha én magam is a felhők közt jártam. Nem tudtam ekkor fotókat csinálni, mert nagyon esett, de úgy voltam vele, hogy itt leszek még Tirolban majdnem 2 hétig és bepótolom majd a fotózást. Többször átkeltem a folyón, ami itt már inkább csak folyócska volt, de amennyivel kisebb volt a vízhozama, annyival volt gyorsabb, mint tegnap. A Tiroli Jakobsweg sokkal jobban van jelezve, mint amivel eddig találkoztam Ausztriában, így ma elég sokat követtem, aránylag hepehupás terepen. Szép volt ez a szakasza az útnak. Az eső sem zavart, már teljesen megszoktam – nem olyan rossz, ha az ember nem foglalkozik vele, csak megy és megy. Teljesen fel voltam ma dobódva, de nem csak a tájtól, mert már reggel is úgy ébredtem. S ... Tovább »