Ma rövid leszek. Nagyon elfáradtam. 30 kilométert (29 hivatalos + 1 kocsmai kitérős) gyalogoltunk, ami kimondva nem sok – de ma nekem sok volt. És úgy láttam, másoknak is! Szóval – csak röviden. Ez ma a jelszó!

6-kor ébredtünk, nem aludtunk jól, meleg volt, a házigazda kedves volt és bekapcsolta a fűtést, persze, mi tanulva az előző 2 éjszaka hűvös, földre letett matracos, huzatos viszonyaiból – hát, jól beöltöztünk! Nekünk sem jó semmi, se hideg, se meleg!  7 óra előtt indultunk – az első rövid megálló a tegnap este kiszemelt pékség volt. Vettünk ezt-azt, hogy nehogy éhen haljunk a nagy menetelésben. Gondoltuk egy kávéval indítjuk a napot (mint később kiderült jó lett volna), de az a pékségben hiú ábrándnak bizonyult – más meg még zárva volt. Egy nagyon gyanús külsejű kocsma hívogatott csak, de ellenálltunk – annyira gyanús volt. Kiértünk a városkából – amiről megállapítottuk, hogy van még hová fejlődnie! Még az este megjegyeztük, hogy a templomra EU-s pénzből elköltött több mint negyven millió forint nem látszott meg! Az első gondolataim mások voltak, de Csilla szerencsére felvilágosított. "Pár éve Kisbér környékén földrengés volt, amitől a templom födémszerkezete komolyan megrongálódott, a falak megrepedtek, az épület életveszélyessé vált. Be sem lehetett menni. A kapott támogatásból annyira tellett, hogy az életveszélyes állapotot megszüntessék, a födémet megerősítsék. A külső tatarozásra nem maradt pénz." Köszönöm Csilla az információt. Ezt nem tudtam ott begyűjteni. Ellentétben az elveimmel, most belejavítottam a blogba - a félretájékoztatás folytatása és a rossz hírnév sugallatának további keltése miatt. 

Szóval kiértünk a városból és ránk tört a természet összes megszólalható hangjával. Mekkora volt a kontraszt!? Haló félben lévő város – élettel teli természet! A kakukktól kezdve az összes énekesmadárig, kontra a tücskök és számomra ismeretlen bogarak hang kavalkádja egymással versengett. Ők versengtek én élveztem a koncertet. Változatos kellemes volt a táj, illetve a talaj, a növényzet, minden. Sok-sok eldobott szeméttel, sittel találkoztunk, ami rontott az összképen, de nem hagytam magam lehangolni. Az első szakasz 10 km volt. A 6-7. környékén kicsit bepunnyadtunk – ekkor segített volna az a reggeli kávé. De nem volt.

Több gazdával is találkoztunk a földeken, akik érdeklődve figyelték a csodabogarakat – de néhány kalapemelés akkor történt, amikor elmondtam, hogy nem Pannonhalma a végcél, hanem Spanyolország. Biztos gondolták magukban: ezeknek sincs jobb dolguk, mint csatangolni a világban, ahelyett, hogy a szőlőt kapálnák. Volt, aki konkrét ajánlatot is tett – álljunk be egy-egy sorba és akkor hamarabb végeznek a kapálással. De nem is lett volna annyi kapájuk – így mentünk tovább. Bársonyos nevű faluba beérvén felderítettük, hogy bizony a kocsma jó messze van az útvonaltól – de nem törődtünk a plusz kilométerrel – elzarándokoltunk oda is – még pont a 10 órás (délelőtt) záróra előtt. A kávé mellé még ittunk egy kis bóvli sört, valami ízesített Borsodit, de a meleg miatt nagyon csúszott! Gyorsan kicuccoltunk a krimóból az előtte levő füves területre ahol pihegtünk kb. 20 további percet, majd málházás és újra úton voltunk a következő szakaszon. Ez csak 9,5 km volt. Egész jól ment a menés, persze a szandál okozta terhelés miatt voltak fájdalmak, de gondolván a következő kocsmára, elhalványultak ezek az érzések. Lassan már néhányan alkoholistának hisznek, hogy ennyire keresem a kocsmákat. Pihenőhely, kávé, frissítő, újabb szakasz lezárása, stb. Szóval sok minden miatt keresheti a zarándok a kocsmát, söntést, ivót, presszót, bárt, akármit. Hamar beértünk a Táp nevezetű faluba, ahol egy csárda látta már vendégül majdnem a teljes kis csapatot. Kávé, kis pogácsa volt a mi menünk – nem mertük a marhapörköltet bevállalni, mert még kb. 8-9 km volt előttünk és teli hassal nem szeretek gyalogolni. Kis pillogás után neki kezdtünk a mai nap utolsó szakaszának, amit aránylag hamar teljesítettük is. Kerestük mindig a jelet. Nem az égi jelet, hanem amit a lelkes önkéntesek, időt, fáradságot nem kímélve mindig az utunkba ejtettek, festettek, betonoztak, karcoltak, írtak. Ki is alakult egy szójáték: - Hol a jel? - Milyen jel? - Hát a gondoskodó jel, hogy el ne tévedjünk! Megállapítottuk, hogy szerintünk Magyarország legjobban jelzett turista útvonala ez – nem „csak” a Szent Jakab Zarándokút! Nincs még egy ilyen jól jelzésekkel ellátott útvonala az országnak! Ismét csak köszönni tudjuk. Még egyszer sem tévedtünk el. Persze, ami késik, az nem múlik! Majd bepótolom ezt az osztrák szakaszon.

Pannonhalmán a Szent Jakab Zarándokházban kaptunk szállást. Én már ismertem ezt – nagyon tetszett ez a hely. Új, tiszta, modern. Az ára 2500 ft/fő/éjszaka. A Csejdervölgyben van, táblákkal jól jelzett. Mindenkinek ajánlom, tiszta szívvel.

A tisztálkodás és lábkenegetés után nem nagyon akart menni a lábra állás. Mintha sündisznóra kellett volna ráállni, vagy minimum elverték volna a talpamat egy jó húzós vesszővel. Remélem reggelre jobb lesz, mert ha nem akkor itt kell leélnem az életem hátralévő részét! Csak vicc volt. Jobb lesz. Próbáltunk találni egy nyitva lévő éttermet – egy jó leves ettem volna egész nap.  Hát étterem az nem volt – mind zárva van. Kedd van! Mit akarunk? Kikötöttünk egy pizzériában és bosszúból megettem egy pizzát!

Holnap csak 27 km lesz, de azért úgy látom, mindenki elfáradt, és pihen a holnapi szakaszra. Már csak én kopogok itt egy kicsit. Szerintem, ma a fényképeket hanyagolom, mert tényleg nagyon fáradt vagyok! Ígérem, nem fogom elsumákolni, de most nincs hozzá türelmem. Letöltés, kiválogatás, méretcsökkentés, átnevezés, feltöltés az oldalra. Ma nem. Érjétek be ennyivel!