Ma volt a lassú haladás, sok megállás napja. Nem így terveztük, de így alakult, ami persze nem baj. Nem maradtunk le semmiről. Reggel ¾ 7-kor elsőként startoltunk a fantasztikus szállásunkról, de a hatos csapat, hamar leelőzött bennünket, már Écs községben. Hülyéskedtünk egy sort, hogy jó lenne enni egy jó kis hagymás rántottát, csengessünk be valamelyik házhoz. Ők bementek egy kis közértbe kaját venni, mi tovább mentünk és találtunk egy olyan helyet, kb. 300 méterrel tovább, ahol valóban volt rántotta. Lecsaptam rá, ízletes volt. Itt kb. 45-50 percet időztünk, az addigi 30-40 perces sétát követően, így a hatékonysággal igencsak volt baj. Kicsit hitetlenkedve néztek rám itt is, amikor megtudták, hogy milyen messze tervezem a gyaloglást. De már megszoktam. A faluból kiérvén egy jó kis kapaszkodós szakasz következett, folyt a víz rendesen rajtam. A nap legnehezebb része volt, fizikai értelemben, de mivel már edzettek vagyunk, nem okozott nagy problémát. A tetején megálltunk pihenni, kb. 20 percre. Néztem a Runkeepert, nem diktáltunk nagy tempót, jó ütemes, kaptatós 4 km/órás menetsebesség. Később a lapos szakaszoknál sem volt ez sokkal gyorsabb, tetéztük ezt még a gyakori megállásokkal, csak 10 percekre, de azt sűrűn.  Az időjárás pazar, ragyogó volt, enyhe szélfuvallatokkal, ami kimondottan jól esett. A terepet nem szerettem különösebben – sok volt a murvás, kavicsos, ami a szandálban nem annyira előnyös. 12 körül megálltunk egy mezőn 20 perc napon történő háton fekvős relaxációra, némi zsömle és sonka bevitele után. Kb. 30 perc múlva fagyiztunk és kávéztunk, beszélgettünk Győrújbaráton ismét 30 percig. Szóval nem kapkodtuk el.

Kezdtek gyülekezni a felhők, kinézett egy jó eső, de végül is megúsztuk egy jelentős lehűléssel. ½ 4-re érkeztünk Győrbe, de nem volt jó beérkezni. Ismét vissza az autók, kamionok, emeletes házak közé. De igazán akkor döbbentünk rá az elmúlt 7 nap lényegére, amikor az autóbusz pályaudvarnál megéreztük a város bűzét. Pedig Pesten is ez vesz körül bennünket nap, mint nap, de akkor fel sem tűnik. Most nagyon nagy volt a kontraszt. A másik érdekes dolog az volt, hogy párszor érkeztünk már meg Győr városába, na de 1 hét alatt? Így még soha. Ezen jót mulattunk!

2 napja hatalmas, meglepetés ért. Egy Győrött élő, eddig számomra ismeretlen zarándoktársunk, Judit hallotta a hosszú út hírét az aktuálisan az El Camino-n járó Zoli barátunktól és meghívott a házukba erre az éjszakára. Teljesen ismeretlenül! El sem akartam hinni. Nagy-nagy örömmel elfogadtam. Ilyen emberekkel meg kell ismerkedni. A férjével, Gyurival együtt nagyon aranyosak voltak. Vacsora, beszélgetés. Szuper volt. Sőt még, Judit az eddig naponta kézzel mosott ruháinkat is kimosta a mosógéppel, így holnapra minden frissen van mosva. Nagyszerű érzés, hogy vannak ilyen rendkívüli, önzetlen emberek. Ők, maguk is megjárták az El Camino-t és a Szent Jakab Zarándokutat többször is, ismerik a zarándokérzést. Amikor egyeztettünk, hogy hol és mikor találkozzunk, Judit felajánlotta, hogy összeszed bennünket a városban, mert a belvárostól kb. 6 km-re laknak és nem a zarándokútvonalon. Nem sokat gondolkodtam, hogy elfogadjam-e, mert a mai hivatalos 27 km + 1 km kitérő (a megszokott ok) után még nem biztos, hogy jól esett volna +6 km-t gyalogolni. Szóval a mai csoda megvolt!

Kicsit lagymatag volt a napunk, de nem is kellett volna rohanni! Hová? Minek? Kényelmesen odaértünk ahová akartunk, élveztük a napsütést. Jó volt, még ha jól el is fáradtunk. És ami a legfontosabb – egy remek házaspárral ismerkedtünk meg! Köszönöm nekik még egyszer és még kétszer…..