Gyönyörű napsütésre ébredtem. Meleg ugyan nem volt, 12 fok, de legalább nem esett és reményt adott a tiszta égbolt az esőmentes napra. Reggeli után csináltam néhány fotót a városkáról, a szombat délelőtti kezdődő nyüzsgésről és elindultam  a mai kitérőmre, Kufstein városába, megnézni a híres, hírhedt várat, ahol sok magyar politikai fogoly is raboskodott a Habsburg korszakban.
Szombat délelőtt lévén, rengeteg autós és motoros volt az utakon, sőt találkoztam egy oldtimer és sportautós túra járműveivel is. Nem konvojban mentek, de sok öreg és mai szuper autót láttam. Ma teljesen figyelmen kívül hagytam a turistajelzéseket, mert részben sokkal hosszabb, kerülőutakat javasolt, részben mert Kufstein kiesett a könyv leírásából. Ennek ellenére itt a városban már láttam jakabos jelzést. Így végig a főút mentén gyalogoltam, nagyon figyelve a szombat délelőtti jelentős forgalomra. Sok helyen volt járda, vagy kerékpárút így nem olyan veszélyes a dolog.
St. Johann környékén is fantasztikus hegyek vannak. Remélem ma sikerül ezeket a fotókat is feltenni, nem úgy mint tegnap, ígérem rajta leszek a probléma megoldásán. A táj szépsége ott folytatódott ahol tegnap abbamaradt. A lendületem, energikus gyaloglásom szintén. Nem tudom mi történt velem, de 1-2 napja megint teli vagyok energiával, a lábaim is sokkal jobban bírják a strapát, estére nem fáradnak úgy el. Nem mondom, hogy nem érzem a kilométereket, de nem vészes a dolog. Örülök ennek. Ma ismét zenehallgatást választottam, ráadásul jó kis menettempósat, így rendesen meneteltem, magamhoz képest gyorsan. Még így, hogy állandóan megálltam fotózni, így is nagyon gyorsan haladtam. Úgy terveztem, hogy kb. 6-ra érek Kufsteinbe, de már 5 óra előtt itt voltam. Összesen 2 nagyon rövid – 5-5 perces megállóm volt és egy hosszabb, kb. 20-25 perces. Ez 1 óra körül volt egy ben ... Tovább »

Ma repdesett a lelkem – egész nap. Korán feküdtem – későn keltem, kicsit egész nap kótyagos voltam, de rendkívülien élveztem a mai napot! Ki érti ezt? Én igen! A reggeli után találtam egy szobamérleget és leellenőriztem a látványt! Mármint ami szemmel látható volt súlyvesztés – most számokban is megmutatkozott. -10 kg május 1. óta. Juhéj! 2 éve is ennyit dobtam le a Camino alatt, hasonló napszám mellett. Így ez nem volt nagy meglepetés, de ezért én örültem neki.
Reggel esőnadrágra kellett öltöznöm, mert rendesen zuhogott, de azért dacolva az időjárással elindultam – igaz, hogy kicsit későn. Kb. 1 órát haladtam a folyó mellett, amikor ünnepélyesen átléptem a Tiroli tartomány határát. Ezt vártam már hetek óta. Szeretem az itteni hegyeket, legelőket – ez már nagyon-nagyon alpesi. Sokat jártam már Tirolban – de leginkább csak átrohantam rajta, max. megálltam Innsbruckban, de a vidéki táj után csak az autó vagy busz ablakából sóvárogtam. Na végre most szó szerint belegyalogolhattam a tiroli tájba. Csodálatos hegyek, melyek csúcsait a mai reggel köd, sok helyen felhő takarta. Sőt, néha én magam is a felhők közt jártam. Nem tudtam ekkor fotókat csinálni, mert nagyon esett, de úgy voltam vele, hogy itt leszek még Tirolban majdnem 2 hétig és bepótolom majd a fotózást. Többször átkeltem a folyón, ami itt már inkább csak folyócska volt, de amennyivel kisebb volt a vízhozama, annyival volt gyorsabb, mint tegnap. A Tiroli Jakobsweg sokkal jobban van jelezve, mint amivel eddig találkoztam Ausztriában, így ma elég sokat követtem, aránylag hepehupás terepen. Szép volt ez a szakasza az útnak. Az eső sem zavart, már teljesen megszoktam – nem olyan rossz, ha az ember nem foglalkozik vele, csak megy és megy. Teljesen fel voltam ma dobódva, de nem csak a tájtól, mert már reggel is úgy ébredtem. S ... Tovább »

Tegnap este úgy fél 8-kor elaludtam és reggel 6-ig aludtam, mint akit fejbe vertek. A tegnapi nap kivette az erőmet rendesen. Ma is csak 9 után indultam, amikor az eső alább hagyott és már csak szemerkélt. Reggeli után feltöltöttem az elmúlt 2 nap feljegyzését az oldalra. Hogy ne maradjatok elfoglaltság nélkül. Most, hogy visszaolvastam őket elég sok mindent kifelejtettem, de ez betudható a fáradságomnak. Mindegy, ami elmúlt, az elmúlt. 
Bad Reichenhallban bementem a Szt. Zeno templomba, ami hatalmas építmény, egy ekkora fürdővárosban. A legnagyobb meglepetésemre szent misét tartottak elég sok résztvevővel. Ezen egy kicsit meglepődtem, de hát betudtam az alapos vallásgyakorlásnak. Később kiderült, hogy miért volt a sok ember. Ekkor még nem, de erről majd később. A városka amúgy szép, csak én tegnap este rossz oldalról és nagyon fáradtan közelítettem meg – így akkor nem tetszett. De ma már sokkal jobb volt minden. Az eső sem zuhogott, csak szemerkélt – sőt néhány napsugarat is láttam. Ma megint megszólított egy idős úr, akinek a karján egy santiágós karkötő volt, és elbeszélgettünk kicsit, hogy ő mikor volt, melyik szakaszon és a felesége hányszor tette meg már az utat, mindig máshonnan indulva Spanyolországban. Mindig jól esnek ezek a pár perces beszélgetések. Feldobják a napot. Szép helyeken jártam ma is. Amikor az eső engedte csináltam fotókat is, azokat fel is rakom majd. Ma a Saalach folyó adta meg a haladási irányt. Mind a 30 km-t mellette gyalogoltam, ritkán távolodva csak el. Érdekes volt látni a folyó különböző szakaszain a sebességét, méreteit, néhol tóvá szélesedését. A fenti szakaszokon jó néhány raftingos és vadvízi kajakost láttam. Mindig csodálkozom rajtuk, ez engem nem vonz, de kinek mi! Az elmúlt napok esőzése sok patakot felduzzasztott, sok helyen ömlött le a hegyoldalról a víz. Az e ... Tovább »

Egész éjszaka szakadt az eső, többször hallottam, hogy kopog az ablakon. Az időjárás-előrejelzés sem biztatott sok jóval az elkövetkezendő napokra. Mivel a család is fél 7-kor ébredt, és indult a napi rutinjuk, ezért én is ekkor keltem. Nagy örömömre az összes ruhám teljesen megszáradt. Közösen elfogyasztott reggeli után fél 8-kor indultam. 
Mivel a jakabos út pont a város másik felén vezet keresztül, én gondoltam, hogy megspórolom a belvárosba való bejutást és délről nyugatra haladva keresztezem majd a jelzett utat. Mivel a tegnapi eső miatt elfelejtettem egy Salzburg térképet beszerezni valamelyik hotel recepcióján – így a googleban megnéztem, hogy merre kell mennem. Össze is állt a fejemben. Azt hittem. Valahol egy balrafordulást hamarabb tettem meg, mint kellett volna, így keményen délebbre sodródtam – felfedezve a dél-salzburgi lakóövezetet. Egy idő után megtaláltam a gyaloghidat ami átvezetett  a folyón, de valahogy az utca nevek nem stimmeltek. Kisebb bolyongás után rájöttem, hogy teljesen rossz az irány és masszívan délre tartok, ezért megpróbáltam nyugat felé menni. Az a gyaloghíd nem az volt, amit én szerettem volna. Térkép sehol, néhány járókelőt kérdeztem, de kevesen tudták, hogy merre van a jó út. Bő 2 órát bolyongtam az útkereséssel. Konkrétan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Azt láttam, hogy egy nagy hegy van előttem és feltehetőleg az-az a hegy, ami Németországhoz tartozik és a tetején van Hitler híres-hírhedt rezidenciája – Berchtesgaden. Ezt nem akartam megmászni – délről túl nagy kerülő lett volna – így maradt, hogy észak felé haladva el kell érnem az 1-es főutat. Csak itt a hegyekben az nem annyira egyszerű, hogy csak úgy majd északra megyek. Egy helyi férfi mondta, hogy vagy sokat megyek északkelet felé és úgy elérem, vagy tovább ezen az úton kb. 6 km-t, de ... Tovább »

Ez a bejegyzés is másnapos, azaz csak másnap írtam meg. Reggel arra ébredtem, hogy szakad az eső. És nem egy laza zápornak nézett ki. Jól indul a nap! Reggeli, majd nagyon komótos készülődés után csak fél 11 körül indultam el. Hagytam esélyt az esőnek, hogy abbahagyja. Nem tette, ezért közvetlenül az indulás előtt, - amikor már azt láttam, hogy ülhetek én napestig, jobb akkor sem lesz a helyzet – esőnadrágot húztam. Elindultam Salzburg felé. Pár apró, szinte egymás érő falu választott csak el a várostól. Nem a jakabos jelzést választottam, mert a család, aki meghívott magához az 1-es főút mellett lévő utcában lakott – így a főút mentén gyalogoltam. Hol az egyik oldalon, hol a másikon – annak függvényében, hogy hol volt járda, vagy kiépített gyalogút. Volt olyan autós, aki megállt, látván a nagy hátizsákomat, hogy nem a jó irányban megyek, mert a jelzett út máshol megy, biztos eltévedtem és megmutatja, hogy merre kell mennem. Miután tisztáztam az okot, hogy miért itt megyek, jó utat kívánt. Közvetlenül Salzburg előtt csökkent az eső intenzitása, így egy buszmegállóban visszacseréltem a kényelmetlen esőnadrágot a túranadrágra. Felhívtam Michaelt, hogy egyeztessünk a részletekről és megbeszéltük, hogy bár én mindjárt beérek a városba, de elmegyek városnézőbe és csak este fél 7 körül érkezem hozzájuk. A tervem az volt, hogy a főpályaudvaron lerakom a csomagot és megkönnyebbülve a zsáktól, sétálok egy jót a belvárosban. Megkerestem a házat ahová este érkeznem kell és elindultam belváros felé. Pár száz méter után Michael felésége állt meg mellettem, hogy meglátott az utcán és a jellegzetes kalapot nem tudta eltéveszteni, menjek vissza és tegyem le a hátizsákom náluk, ne kelljen cipelnem. Ő ment dolgozni én meg egy kis hátizsákkal várost nézni. Ekkor már az eső is feladta. (De mint később kiderült csak kis időre ... Tovább »

Hát, a mai napom nem sikerült olyan energikusra, mint a tegnapi. Éjszaka 2-ig nem bírtam aludni, annyira pörgött az agyam. Ennek következtében keveset és azt is rosszul aludtam. Reggel a szokásos időben keltem, és reggeli után nem sokkal indultam. Lassan haladtam ma. Ennek 2 oka volt. Az egyik a nagy szintemelkedések és csökkenések – és a lejtőkön én fokozott óvatossággal ereszkedem, ha nagy a lejtésszög, akkor inkább szerpentinezek. A másik ok, hogy nagyon sokat fényképeztem. Szeretem ezt a tájat – ezt szeretem igazán. Eddig még nem volt alkalmam ilyen sokat gyalogolni ezen a vidéken – mindig csak vezetés közben sóvárogtam érte. Most volt benne részem rendesen. És nem csak a látványban, hanem a szagokban, illatokban is. Közelről szemlélhettem meg a pici hegyi falvak vagy csak tanyák világát, a munkát a földeken, a rétek és legelők gondozását, trágyázását, a gépi kaszálását, a fű forgatását, szárítását, összegyűjtését. A szabadon legelésző teheneket, vagy a modern istállókban lévő állatállományt is megszemlélhettem. Szóval sokat merengtem, rá-, rácsodálkoztam dolgokra és szívtam magamba a jellegzetes alpesi trágyalével locsolt rétek szagát, illatát. Sokak számára ez kellemetlen és fintorognak – én  kimondottan szeretem, mert akkor tudom, hogy vagy Ausztriában vagyok, vagy Svájcban. Csak itt ilyen a levegő. És én ezt szeretem. Azt hiszem, hogy eddig a tájélményeket tekintve ez volt a legjobb napom. Nem volt könnyű a terep, de nem bántam és ma a jelzésekkel is ki voltam békülve. Egy-két bizonytalanság volt csak, de összességében jól volt jelezve a Jakobsweg. A verővényes mezők és legelők után jártam sötét fenyőerdőben is, ami nagyon hangulatos volt. Mintha egy sötét szobába léptem volna be. Gyorsan zenét is váltottam. Az addig hallgatott Presser Picit gyorsan lecseréltem egy Észak-Amerikai eredet ... Tovább »

Ma 32 km-t gyalogoltam. Soha ilyen energikusan, mint ma. Nem tudom, mi történt, talán lenyeltem néhány duracell elemet, de teli voltam energiával.
Lehet, hogy segített a bőséges reggeli is, illetve, hogy végre elővettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam egy kis zenét. A 25. napon először. Bár nem kimondottan egy menetelős zenét hallgattam – Zorán – Egypár barát című lemezét, de mégis adott valami ütemet, amit önkéntelenül felvettem. Van az egyik számban 2 olyan érdekes szó, amely már régóta nagyon tetszik. Az egyik a pillog, a másik a héder. Ma sokat gondolkodtam ezeken, és nagyon odafigyeltem a szövegre is. Más dolgom sem volt. Gyönyörű volt az idő – laza napsütés, enyhe széllel, ami kimondottan jól esett. 12 km-nél álltam meg először egy rövid szusszanásra.  Itt egy férfi a szokásos érdeklődő, kíváncsi tekintetére egy laza mosollyal válaszoltam, és pár mondatos beszélgetés kerekedett ki belőle. Csak annyi volt, hogy honnan, hová, mikor érek oda? Elbúcsúztunk és mentem tovább, amikor utánam jött, és megkérdezte, hogy érintem-e Salzburgot? Az igenlő válaszomra felajánlotta, hogy amikor odaérek, akkor szívesen vendégül látnak éjszakára. Örömmel elfogadtam a teljesen vadidegen kedvességét. Nagy boldogan avatta be a feleségét is, aki akkor kapcsolódott be a társalgásba, hogy Santiagóba igyekszem.  Megbeszéltük, hogy kedden érek Salzburgba és keressük egymást telefonon, illetve megadták a címüket is. Érdekes volt, de már majdnem nem meglepő, hogy az emberek így reagálnak. Kíváncsi leszek a keddi napra.
Amúgy a mai nap sem történt semmi extra. Nagyon élveztem ma a gyaloglást, amit az idő még jobbá tett. Kellemes vasárnapi séta volt, semmi más. Nem túl érdekes városkákkal, de kedves emberekkel. Az egyetlen „rendkívüli” esemény egy nagy fekete kutya agresszivitása volt irányomba. ... Tovább »

Ma is csak 25 km-t jöttem. Nem ennyit terveztem, de így alakult.
A szokásos bőséges reggeli és kávézást követően 8 után pár perccel indultam el. Több mint 1 óráig gyalogoltam, amíg kiértem a városból – előbb a lakóövezetet hagytam el, majd az üzleti területet is. A város szélén lévő bevásárlóközpontba bementem. Na nem azért, mert nagyon hiányzott az a tény, hogy több mint 3 hete nem voltam ilyen helyen – nem vagyok egy shopping man -  hanem, mert tudtam, hogy kulturált WC van és pénzt is akartam kivenni. Amilyen gyorsan csak lehetett már ismét az úton voltam. Ausztriának ez a tájéka, nem különösebben vonzó a tájat illetően – de ezen is túl kell lenni. A távolban már felsejlettek a magas hegyek körvonalai – de csak nagyon homályosan, mert elég párás volt az idő. Néhány nap és odaérek. Annak ellenére, hogy esőt vártam ma, az szerencsére elmaradt, helyette délelőtt szikrázó napsütés, délután gyorsan átvonuló felhőzet és erős szél volt. kiegyeztem vele. 
15-16 kilométernél álltam először. Lambachba értem, ahol a közértben vettem egy kis péksüteményt és némi folyadékpótló sörösüvegbe zárt citromos valamit. A füvön megterítettem – ettem, ittam, lábat ápolgattam, majd 30 perces szünet után folytattam az utat. Még 19 km várt rám. Végül csak 8-9 km teljesült ebből, mert kezdtem érezni, hogy az egyik nagy lábujj kezd begyulladni – ugyanis tegnap körömvágás volt és sikeresen megsértettem valamit. Latolgattam, hogy mi legyen, de úgy döntöttem, hogy inkább többet pihentetem, kenegetem ma és akkor van arra esély, hogy reggelre már kifelé megyek ebből a problémából. A hozzáértők itt most felhördülnek, hogy nem közvetlenül a gyaloglás előtt kell körmöt vágni. De, könyörgöm – 4,5 – 5 hónapig ezt hogyan oldjam meg. Majd legközelebb óvatosabb leszek. Mással is történik ily ... Tovább »

Reggel 8 körüli indulást követően már nem is kerestem a jakobsweges jeleket, tudtam, hogy át kell jutnom az autópálya másik oldalára, ott nyugatra tartva kb. 4-5 km után északra kell fordulnom és rá kell lelnem a Traun nevű folyóra, melynek partját végigkövetve eljutok a mai célállomásra, Welsbe. Valahogy így járták a zarándokutat 500 évvel ezelőtt is, csak nem volt autópálya, meg dübörgő kamionok, és persze GPS, na de még egy jól megrajzolt térkép sem. Csak elmondás alapján, a helyiek által porba rajzolt, rögtönzött skicc volt a zarándok összes segítsége. És persze a szája, hogy tudjon kérdezni. Ennyi út sem volt, mert volt a bécsi út, vagy linzi út vagy a Salzburgba vezető út esetleg a Linznél északra forduló út a nürnbergi út. Sokkal egyszerűbb volt mint ma, persze az összes nehézséget se felejtsük el. Időjárás, felszereltség, öltözet, lábbeli kérdése, útonállások, élelmezés. Ez a mai út a tájékozódás szempontjából nem volt túl bonyolult. Könnyen megtaláltam a Traun folyót. Jól kiépített út kerékpárosoknak és gyalogos turistáknak. Árnyas fák, amik majdnem végig hűs árnyékot adtak és madárcsicsergés. Már jöttem kb. 7 km-t, amikor láttam kiírva, hogy Wels már csak 17 km. Az már nem volt sok – csak a végére dögunalommá vált. Nem nagyon szoktam unatkozni az úton, de ma 12 körül elkezdtem ásítozni. Őszintén szólva elég ingerszegény volt az út. Mintha egy fákkal borított alagútban haladtam volna. Az elején, amíg el nem értem az első vízierőművet, még csak-csak. Ott átkeltem a túlpartra és ott tört rám az unalmasság érzése. Itt valahonnan becsatlakozott az Osztrák Szent Jakab út is és végig együtt haladtunk Welsig. Sehol egy falu, egy kocsma, vagy legalább valami más színű gabonatábla, a domb mögül előbukkanó templomtorony. SEMMI! Csak néha egy-egy bringás törte meg az egyhangúságot. Wels közeledtét jelezte egy szennyvíz ... Tovább »

A reggelinél egy Ausztriában dolgozó magyar férfival dumáltunk mindenről- Külföldi munkavállalás, a magyarok törökeredetéről, kalandozásokról, az osztrák vasutakról. Mára nem terveztem túl hosszú utat – figyelembe véve a tegnap esti lábfáradtságot. Az első komolyabb megálló, amit kinéztem az St. Florian városkája. Az út első szakasza ott folytatódott, ahol tegnap abbahagytam. Főút – vasút – töltés. Értelemszerűen fényképeket nem csináltam, nem volt miről. Nem voltam feldobva, de tudtam, hogy leküzdendő feladat ahhoz, hogy elérjek St. Florianba. És végre megérkeztem, kávéztam egy étteremben és leraktam a hátizsákom, hogy ne kelljen felcipelnem az apátságba. Háááát, ez az épületkomplexum nem semmi. Hatalmas és fantasztikusan szép. Bolyongtam több mint egy órát. Nagyon-nagyon tetszett! Ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy nézze meg. Sok fényképet csináltam, majd válogatok néhányat nektek is. Nagyon keveset tudtam (szinte semmit) erről az apátságról, így a neten utána olvastam, kiegészítve a helyszínen begyűjtött infókat. Visszasétáltam a város főterére, ami igen szép, hangulatos és ha már vigyáztak a zsákomra, akkor meg is ebédeltem náluk. Finom volt és meleg étel. 
Találkoztam egy magyar nyugdíjasokkal tele busszal is, beszélgettünk pár szót, majd folytattam az utam. Ansfelden kb. 8 km-re volt csak – az út első és egyben szebbik felét egy hűs fenyőerdőben tettem meg. Nagyon kellemes volt, enyhén fújt a szél, a kalapomat a kézben fogva élveztem a hideg fuvallatokat. Az utolsó 3-4 kilométert már tűző napon, aszfalton kutyagoltam jó kis lankás vidéken. A sarkam jelezte, hogy valami nem ok, de már nem volt sok hátra. Ansfeldenbe érve hamar megtaláltam a szállásom, ami korrekt. A városka nem nagy élmény, nem messze az A1-es autópályától – olyan semmilyen. Hamar körbejártam. De nekem most ... Tovább »