Hát, a mai napom nem sikerült olyan energikusra, mint a tegnapi. Éjszaka 2-ig nem bírtam aludni, annyira pörgött az agyam. Ennek következtében keveset és azt is rosszul aludtam. Reggel a szokásos időben keltem, és reggeli után nem sokkal indultam. Lassan haladtam ma. Ennek 2 oka volt. Az egyik a nagy szintemelkedések és csökkenések – és a lejtőkön én fokozott óvatossággal ereszkedem, ha nagy a lejtésszög, akkor inkább szerpentinezek. A másik ok, hogy nagyon sokat fényképeztem. Szeretem ezt a tájat – ezt szeretem igazán. Eddig még nem volt alkalmam ilyen sokat gyalogolni ezen a vidéken – mindig csak vezetés közben sóvárogtam érte. Most volt benne részem rendesen. És nem csak a látványban, hanem a szagokban, illatokban is. Közelről szemlélhettem meg a pici hegyi falvak vagy csak tanyák világát, a munkát a földeken, a rétek és legelők gondozását, trágyázását, a gépi kaszálását, a fű forgatását, szárítását, összegyűjtését. A szabadon legelésző teheneket, vagy a modern istállókban lévő állatállományt is megszemlélhettem. Szóval sokat merengtem, rá-, rácsodálkoztam dolgokra és szívtam magamba a jellegzetes alpesi trágyalével locsolt rétek szagát, illatát. Sokak számára ez kellemetlen és fintorognak – én  kimondottan szeretem, mert akkor tudom, hogy vagy Ausztriában vagyok, vagy Svájcban. Csak itt ilyen a levegő. És én ezt szeretem. Azt hiszem, hogy eddig a tájélményeket tekintve ez volt a legjobb napom. Nem volt könnyű a terep, de nem bántam és ma a jelzésekkel is ki voltam békülve. Egy-két bizonytalanság volt csak, de összességében jól volt jelezve a Jakobsweg. A verővényes mezők és legelők után jártam sötét fenyőerdőben is, ami nagyon hangulatos volt. Mintha egy sötét szobába léptem volna be. Gyorsan zenét is váltottam. Az addig hallgatott Presser Picit gyorsan lecseréltem egy Észak-Amerikai eredeti indián zenére. Érdekes volt a hangulata. Sajnos ezt nem tudom elmondani, átadni, mert a szó erre kevés – de nagyon jó volt. 
Jó meleg volt – kb. 25-28 fok és ehhez még hozzájött az emelkedős szorzó, de egész nap fújt a szél és így elviselhető volt a meleg. Pont ideális alpesi kiránduló idő. Az egyik kis faluban találtam egy hatalmas éttermet – tárva-nyitva, egy lélek sem volt benne. Akartam inni valamit, de nem sikerült. Bejártam a konyhától kezdve az egész épületet, végigkurjongatva mindent, de senkit nem találtam így maradtam a saját cipelésű víznél. Ami nagyon érdekes, hogy ezen a vidéken semmit nem zárnak be. Ebben az étteremben is ott voltak az italok, jégkrémek és minden más, de senkit nem izgatott, hogy akárcsak becsukja az ajtót. De ez megfigyelhető volt a házak garázsainál, tároló-helyiségeinél is. Bringák, sílécek, motorok, fűnyírók, stb. Minden szem előtt. Nálunk már azért ilyenkor ki lenne pakolva a cucc. Azért ez a bizalom és nyugalom irigylésre méltó. Szépek, rendezettek a házak, látszik rajta az osztrákok rendszeretete. 
Délután 3 körül elég ocsmány felhők kezdtek összeállni, így elhagytam a jelölt utat és a főutat céloztam meg, mert ott több esélyt láttam valami fedezéknek, mint a nyílt terepen. Igazam lett. Beestem egy OMV kúthoz és 5 percre rá leszakadt az ég. Jó félóráig esett – úgy rendesen. Elég hamar megtelt a benzinkút – jó pár motorost is bezavart a zuhi. Kényelmesen pihengetve eltöltöttem itt egy órácskát és amikor már lehetett látni, hogy elvonultak a komor esőfelhők, akkor indultam csak tovább. A napsütés és a meleg ott folytatta, ahol nemrégen abbahagyta. Még úgy 8 km-em volt hátra, amit nagyon komótosan kényelmesen letudtam, kb. 2 óra alatt. 6 óra után érkeztem meg Eugendorfba a mai 31 km után. Kellemesen elfáradtam. A szállásárak elég kemények, megnéztem egy párat, amíg találtam egy – nem olcsót, de még elfogadhatót. Ezen a vidéken úgy néz ki, hogy a zarándokoknak 10 eurós kedvezményt adnak. Hozzáteszem – van miből.
Már itt vagyok Salzburg határában – talán 10-12 km a városközpont – így reggel nem fogom elkapkodni az indulást.
Fényképeket még ma rakok fel, de még van vele munkám, ezért csak később.