Ez a bejegyzés is másnapos, azaz csak másnap írtam meg. Reggel arra ébredtem, hogy szakad az eső. És nem egy laza zápornak nézett ki. Jól indul a nap! Reggeli, majd nagyon komótos készülődés után csak fél 11 körül indultam el. Hagytam esélyt az esőnek, hogy abbahagyja. Nem tette, ezért közvetlenül az indulás előtt, - amikor már azt láttam, hogy ülhetek én napestig, jobb akkor sem lesz a helyzet – esőnadrágot húztam. Elindultam Salzburg felé. Pár apró, szinte egymás érő falu választott csak el a várostól. Nem a jakabos jelzést választottam, mert a család, aki meghívott magához az 1-es főút mellett lévő utcában lakott – így a főút mentén gyalogoltam. Hol az egyik oldalon, hol a másikon – annak függvényében, hogy hol volt járda, vagy kiépített gyalogút. Volt olyan autós, aki megállt, látván a nagy hátizsákomat, hogy nem a jó irányban megyek, mert a jelzett út máshol megy, biztos eltévedtem és megmutatja, hogy merre kell mennem. Miután tisztáztam az okot, hogy miért itt megyek, jó utat kívánt. Közvetlenül Salzburg előtt csökkent az eső intenzitása, így egy buszmegállóban visszacseréltem a kényelmetlen esőnadrágot a túranadrágra. Felhívtam Michaelt, hogy egyeztessünk a részletekről és megbeszéltük, hogy bár én mindjárt beérek a városba, de elmegyek városnézőbe és csak este fél 7 körül érkezem hozzájuk. A tervem az volt, hogy a főpályaudvaron lerakom a csomagot és megkönnyebbülve a zsáktól, sétálok egy jót a belvárosban. Megkerestem a házat ahová este érkeznem kell és elindultam belváros felé. Pár száz méter után Michael felésége állt meg mellettem, hogy meglátott az utcán és a jellegzetes kalapot nem tudta eltéveszteni, menjek vissza és tegyem le a hátizsákom náluk, ne kelljen cipelnem. Ő ment dolgozni én meg egy kis hátizsákkal várost nézni. Ekkor már az eső is feladta. (De mint később kiderült csak kis időre) Tekeregtem a történelmi városrészben, természetesen a Dóm tér volt az egyik célpont. Szeretem ezt a várost – 23 éve voltam itt először, de varázsából semmit sem vesztett. De mint a mai nap kiderült csak a belvárost ismerem – de ez majd a következő bejegyzés története. Nem sokáig élvezhettem az esőmentességet így túl sok fényképet nem is tudtam csinálni – sőt nem is tudtam minden részét bejárni a belvárosnak, mert nagyon esett – és én csak túranadrágban voltam – ami ezt a mennyiségű esőt már nem bírta. Bemenekültem egy gyorsétterembe, ahol emlékeim szerint van internet és ott töltöttem kb. 2 órát, de nem állt el az eső. Nem volt mit tenni, a szakadó esőben elindultam. Kicsit korábban érkeztem, mint amit megbeszéltünk, de tudtam, hogy a gyerekek otthon lesznek és beengednek – így is volt. 10 és 14 éves srácok voltak. A nagyobb fiú elég jól beszélt angolul így hamar eltelt az idő, amíg a szülők hazaértek. Megkérdezték, hogy mit főzzenek nekem? Egy zarándok nem válogat! És amúgy is én tényleg mindenevő vagyok. Megfürödtem – ismét kádban! Majd az átázott ruháimat beraktuk a mosógépbe és nagyon bíztam benne, hogy reggelig minden megszárad. Főzés közben és vacsora alatt is sokat beszélgettünk. Érdekes kedves család. Én azt gondoltam, hogy ők is kötődnek a zarándoklat valamely formájához, szakaszához, de mint kiderült még nem, majd ha nagyobbak lesznek a srácok. Pusztán csak kedvességből ajánlották fel, hogy megszállhatok náluk. 10 körül tértünk nyugovóra. Kellemes este volt! Köszönöm nekik még egyszer. 
Bár az eső miatt nem volt tökéletes a mai nap és csak részleges volt a városnézés is, de mégis kellemesnek könyvelhetem el, mert új, nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg.