Nem aludtam jól és sokat az éjszaka. Kényelmetlen volt az ágy, túl puha, fájt tőle a derekam, folyamatosan zörgött a radiátor – légteleníteni kellett volna. Lehet, hogy mindezek nem zavartak volna, ha elég fáradt vagyok, de nem voltam az. Korán felkeltem, de a reggeli csak 8-tól volt elérhető. Ugyanolyan volt, mint előző reggel. Az éjszaka nem esett az eső – ami reményekkel töltött el a jó időt tekintve. Az időjósok is azt írták még az este, hogy alig lesz eső – talán 2 mm. Ehhez képest ½ 8-kor ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyta. Kicsit elkeserített. Vártam ¼ 10-ig az indulással, akkor egy picit alábbhagyott a lendülete, de azért a ponchot vettem fel, mert ekkor már tudtam, hogy nem úszom meg a mai napot. Konzultáltam reggel a motel személyzetével a kijelölt út állapotát illetően és megerősítették az elképzelésemet, hogy igen felázott a hegyen keresztül vezető szakasz – így az elképzelésemnek megfelelően inkább a kerülő, de biztosabb utat választottam. Ahogy haladtam ki a városkából megláttam egy autós-motoros boltot és azonnal beugrott, hogy a motoromhoz ilyen helyen vettem az esőnadrágot, ami azóta is ott vigyorog az ülés alatti tárolóban, eddig érintetlenül. Gyorsan bementem és meg is találtam, amit kerestem. Kemény, durva műanyag nadrág, jó nagy méretben. Megvettem. Azonnal nadrágcsere történt, ott a boltban – nem volt más vevő, így nem zavartattam magam. Tudtam, hogy nem vehetem rá a másik nadrágomra, mert azonnal csupa víz lesz belülről. Ezeknek a nadrágoknak az a tulajdonsága, hogy nem engedi be kívülről az esővizet, de az izommunka által keletkezett hőt, párát sem engedi ki. Nem lélegzik. Persze motoron ez nem gond, ott nem nagyon mozgatja az ember a lábát, pláne nem 40 ezerszer egy nap alatt.  Kényelmetlen, hideg érzés egy ilyenben menetelni, de ez van. Alakformálásnak nagyszerű – javaslom a hölgyeknek, akik combot akarnak formázni, napi 3 óra viselet laza gyaloglás során és bomba comb az eredmény. Attól félek én is, hogy ha sokat kell használnom fantasztikus combjaim lesznek.
Ezt a vásárlást gyorsan lebonyolítottam és csak 18 km megtétele után álltam meg az öltözetem rendbe rakni, zoknit cserélni. Ja, volt egy pisiszünet, de semmi más lazulás. Egyenletes, határozott tempóban haladtam, dacolva a hol erősebben, hol gyengébben szemerkélő esőben. Egy fedett buszmegállóban melegebbre öltöztem és vettem egy száraz zoknit. Jó volt egy kis melegség a lábamnak. 10 perc szünet után tovább mentem és ekkor elállt az eső kb. 1 órára.  Megörültem, azt hittem vége a rossz időnek. De nem. 3 órakor betértem egy benzinkúthoz, ahol ittam egy kávét és ettem 2 péksüteményt, valami üres vacakot, de nem számított. A kutas lány aranyos volt, mikor látta, hogy kicsit (nagyon) fázom, kinyitotta a mosogatógép ajtaját, hogy melegedjek meg egy kissé a kiáramló melegben. Jót beszélgettünk, elmagyarázta, hogy hol, merre menjek, megmutatta térképen is. Hüledezett az utamon, de a végén sok szerencsét és jó időt kívánt. Kb. 20 percet töltöttem itt, de jól esett, hogy nem fújt át addig sem az egyre erősödő szél. Úgy saccoltam, hogy kb. még 10 km van hátra. Az eső erősödött, a szél fokozódott, de nem szegte a kedvem, mentem tovább. Würmla előtt kb. 6 km-rel találkoztam egy Jakobsweg jellel, de figyelmen kívül hagytam, mert egy hegyen keresztül vezetett, ami talán rövidebb volt, mint a műútas változat, de én inkább ez utóbbit választottam. A nagy hátizsákomat látva megállt egy pasi és mondta, hogy a zarándokút nem erre vezet, hanem a hegyen keresztül, de megegyeztünk, hogy jobb lesz ez nekem. Felajánlotta, hogy elvisz Würmlába, mert az még 2 faluval odébb van. Kedvesen elhárítottam. Mosolygott és továbbment. Még ketten álltak meg kocsival, hogy elvisznek a szakadó esőben, de nem éltem az ajánlatukkal. Aranyosak, nem?
5-kor értem be a célfaluba. 35 km volt így kerülővel a megtett távolság, de nem bántam meg, mert sokkal biztonságosabb volt. Láttam a hegyen az ösvények nagyon fel voltak ázva, némelyiken ömlött a víz lefelé. A patakocskák, vízelvezetők teli voltak vízzel. Nagyon sok víz leesett az elmúlt 2-3 napban. A templom melletti parókián megtaláltam a papot, aki nagyon kedves volt. Meglátott, nem kérdezett semmit, tudta, hogy mi járatban vagyok. Még el kellett rohannia, de mondta, hogy 30 perc múlva visszajön és akkor rendezzük a dolgot. Kérte, hogy várjam meg a templomban. Nem tudom, hogy ciki-e vagy nem, de én bizony átöltöztem ott bent, amíg várakoztam, levettem a vizes ruhákat és szárazra cseréltem. Mentő körülményként tessék figyelembe venni, hogy egyedül voltam és nem akartam megfázni, hogy csak ülök a belül az izzadságtól vizes esőnadrágban. A plébános tényleg hamar visszajött és nagyon kedves, segítőkészen intézett nekem szállást, egy olyan családnál, akik szobát adnak ki a zarándokoknak és meghívott vacsorázni a helyi étterembe. Nem engedte, hogy kifizessem a vacsorám. Közben beszélgettünk a tört angolságunkkal, tudott néhány szót magyarul, van egy magyar baráti család, akikhez szokott járni Magyarországra. Nagyon rendes volt! Tényleg!
A szállás nagyon rendezett, egy szoba, 2 személyes ággyal, egy jó forró vízzel rendelkező fürdőszoba. Ez utóbbi igen jól esett! Megbeszéltük, vagy inkább eltáncoltuk a háziakkal, hogy 8-kor lesz a reggeli. Csak németül tudnak – én meg úgy nem (sem). Úgy gondoltam, hogy kérek reggelit, mert holnap vasárnap és ilyenkor a fű sem nő a sógoroknál. Tehát kaja holnap nem nagyon lesz. A reggeli legalább biztos, a többi meg majd alakul. Van 4 almám – ha minden kötél szakad! Az éjszakai szállás a reggelivel 25 euró.

A mai nap különösebb esemény nélkül telt el. Róttam a kilométereket, de aránylag jól telt az idő, sokat járt az agyam – sok mindenen. Tényleg röpültek az órák. A hideg ellenére sem mondom, hogy kegyetlen volt a nap – inkább csak kemény. Ilyennek is kell leni – esősnek, hidegnek. De most már elég! Holnapra még hasonlót mondanak, de hétfőtől kitör a napfény és minden tökéletes lesz – ismét.