Reggel arra ébredtem, hogy hallom a teherautók robognak az ablakom alatt. Arra füleltem, hogy esős a gumihang, vagy száraz. Esős volt. De ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy nem esik, csak vizes az aszfalt. Biztató jel. Szerény reggeli után elindultam Melk felé. A nap ugyan nem sütött, de valami derengés azért már volt. Még ki sem értem a faluból, amikor nagyon kellemes, bár az első pillanatban kellemetlennek tűnő meglepetés ért. Egy idős házaspár a kezembe nyomott 10 eurót és jó utat kívánt. Pislogtam mint  a maki. Mondtam nekik, hogy köszönöm, de nekem van pénzem. De erősködtek és nem volt mit tenni. Beszélgettünk és megtudták, hogy a Jakab utat járom és honnan-hová. Nagyon aranyosak voltak – le is fényképeztem őket. Amikor elköszöntünk végignéztem magamon, hogy ennyire szörnyen nézhettem ki? A kalapom is a fejemen volt, nem a kezemben tartottam. Mindegy. Mosolygósan kezdődött a nap. Aránylag hamar beértem Melkbe. A főteret fúrják-faragják, szépítik. Ott nem nagyon tudtam fotókat készíteni, de 2-3 éve már jártam itt, az akkori fotóimat megnézhetitek. Több ember rám köszönt, hogy „Buen Camino!” „Jakobs weg” és hasonlók. Itt elég sokan ismerték a jelet. Többször összefutottam egy házaspárral, a férfi 6-szor járta meg az El Camino valamely szakaszát – kellemesen elbeszélgettünk egy kávé mellett. Felsétáltam az apátsághoz, de nem mentem be – 2-3 éve már jártam belül. Most tolongtak az amerikai turisták.  Sok busszal hozták őket. Begyűjtöttem a pecsétet és csináltam néhány fotót – a zarándokszobrokról is, és kb. fél 12-kor elindultam Melkből. Ahhoz képest, hogy mindjárt dél, még alig haladtam valamit a mai napon. De nem érdekelt túlságosan – Melk és a beszélgetések megértek ennyit. A nap is kisütött rendesen – végre, végre, végre! Már nagyon vártam. Ma v ... Tovább »

Reggel reménykedve néztem ki az ablakon, de hamar legörbült a szám. Esett. Már megint. De legalább nem zuhogott. Csak esőkabátot vettem és a túranadrágot – bízván abban, hogy elég lesz. A kellemes, bőséges reggeli után fél 9-kor indultam el a mai útra. Sok kedvem nem volt nézelődni, mert végig az arcomba fújta a szél az apró esőcseppeket. Kb. 4 km után kinéztem magamnak egy fedett buszmegállót, ahol az esőnadrág felvételét terveztem. Meglepetésemre ott dekkolt 2 hajléktalan. Gyorsan elmutogattam nekik, hogy mire készülök, nehogy félreértsék a vetkőzőszámot – és pillanatok alatt végeztem. Közben beszélgettünk – ők németül és angolul. Logikusan nem értettük egymást – de nem zavart ez senkit. 
Igazából semmi nem történt a mai napon. Délután 3-4 óráig esett az eső és csak mentem és mentem és mentem. A nap fénypontja a vasárnapi 3 fogásos ebéd volt egy étteremben az út mentén. Találomra választottam egy levest (mert a németet nem értem, a pincér srác egy mukkot nem tudott angolul) ami nem volt rossz választás, mert forró volt és valami májgombóc szerű valami volt benne. A Wiener Schnitzelt nem tudom eltéveszteni, és a rétest sem. Finom volt. Úgy gondoltam - megérdemlem. Az étteremben töltött idő alatt az eső is alábbhagyott – innentől kezdve már csak szemerkélt – így a szárazra cserélt ruhám – zoknim – pólóm – nadrágom kimondottan jól esett és már nem is vizesedtem át. Délután 3-4 között teljesen elállt az eső. Fényképek nem készültek már egy pár napja, mert a zsákban van a masinám, de majd bepótolom - az óceán partjáig még van időm.
Ma kb. 41 km-t gyalogoltam, a végére azért már éreztem a lábam. Még kb. 6-7 km lett volna Melkig, de inkább megálltam, elég volt ez mára. Egy kis falusi fogadóban szálltam meg – elméletileg van internetem – tudom a j ... Tovább »

Nem aludtam jól és sokat az éjszaka. Kényelmetlen volt az ágy, túl puha, fájt tőle a derekam, folyamatosan zörgött a radiátor – légteleníteni kellett volna. Lehet, hogy mindezek nem zavartak volna, ha elég fáradt vagyok, de nem voltam az. Korán felkeltem, de a reggeli csak 8-tól volt elérhető. Ugyanolyan volt, mint előző reggel. Az éjszaka nem esett az eső – ami reményekkel töltött el a jó időt tekintve. Az időjósok is azt írták még az este, hogy alig lesz eső – talán 2 mm. Ehhez képest ½ 8-kor ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyta. Kicsit elkeserített. Vártam ¼ 10-ig az indulással, akkor egy picit alábbhagyott a lendülete, de azért a ponchot vettem fel, mert ekkor már tudtam, hogy nem úszom meg a mai napot. Konzultáltam reggel a motel személyzetével a kijelölt út állapotát illetően és megerősítették az elképzelésemet, hogy igen felázott a hegyen keresztül vezető szakasz – így az elképzelésemnek megfelelően inkább a kerülő, de biztosabb utat választottam. Ahogy haladtam ki a városkából megláttam egy autós-motoros boltot és azonnal beugrott, hogy a motoromhoz ilyen helyen vettem az esőnadrágot, ami azóta is ott vigyorog az ülés alatti tárolóban, eddig érintetlenül. Gyorsan bementem és meg is találtam, amit kerestem. Kemény, durva műanyag nadrág, jó nagy méretben. Megvettem. Azonnal nadrágcsere történt, ott a boltban – nem volt más vevő, így nem zavartattam magam. Tudtam, hogy nem vehetem rá a másik nadrágomra, mert azonnal csupa víz lesz belülről. Ezeknek a nadrágoknak az a tulajdonsága, hogy nem engedi be kívülről az esővizet, de az izommunka által keletkezett hőt, párát sem engedi ki. Nem lélegzik. Persze motoron ez nem gond, ott nem nagyon mozgatja az ember a lábát, pláne nem 40 ezerszer egy nap alatt.  Kényelmetlen, hideg érzés egy ilyenben menetelni, de ez van. Alak ... Tovább »