Jelzett utat a jelzetlenért…..! A mai napnak ez lett a mottója!

Hajnalban többször felébredtem és füleltem, hogy mit csinál az eső odakint. Abbahagyta. Reménységgel töltött el. Végül fél 7-kor keltem, szépen kényelmesen. Odakint madárcsicsergés és szikrázó napsütés. Jól indult a nap. Fél 8 körül búcsúztam a házigazdáéktól, akik még egy kávéra is meghívtak, és indultam a csúcs-, pontosabban a határtámadásra. A hármas (szlovák, osztrák, magyar) határkőnél lévő mini szoborparkban és pihenőhelynél lepakoltam a zsákot, és kb. 20-25 percet töltöttem el. Nem azért mert már nagyon fáradt voltam, hisz alig jöttem pár km-t, hanem csináltam néhány fotót, megreggeliztem, amit még a szállás mellett lévő kisboltban vettem, és tanakodtam egy sort, hogy menjek a jelzett úton, ami a mai napra 30 km-t jelent, vagy vágjak le egy kanyart, vagy kettőt és jelzések nélkül menjek Berg, Wolfsthal felé. Csilla adott egy jó kis itinert, de a memória problémáim miatt nem tudtam mindent megjegyezni, inkább csak az irányát éreztem. Elő kellett volna vennem a netbookot, hogy pontosítsam az információkat, de inkább a megérzésre apelláltam. A másik ok, ami miatt dilemmáztam, az a földutak sarassága volt. Pár percig tűnődtem, hogy inkább a hosszabb, de biztosabb utat válasszam, vagy a (feltehetőleg, ha nem szúrom el) rövidebb, de kihívásokkal jobban megtűzdelt utat. Néztem a felhőket is, amik Bécs felől jöttek.  A kihívást választottam. Jó sokáig a szlovák-osztrák határ mentén, pontosabban a valamikori határsávban meneteltem. Kemény volt a szél, majd levitt a lábamról – így felvettem a hosszú ujjú pólómat is. Így elviselhetőbb volt az időjárás, bár melegem még így sem v ... Tovább »