A mai napra a könyv ígért 1070 méter szintemelkedést és 990 métert szintcsökkenést. Na, ez vastagon megvolt! Szerintem 3-szor is! Az érzetem szerint.
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, a kellemes reggeli után még körbejártam a kis falut, néhány fénykép kedvéért és vásároltam némi kaját, mert hát nem tudtam a mai nap beszerzési lehetőségeit. Azért hagytam reggelre a fényképezést, mert az este nem nagyon volt kedvem a fürdés után felöltözni és lábra állni. Jó volt ez így! Nem kapkodva, fél 9 után indultam el a mai napi megpróbáltatásra. Láttam én a könyvben, hogy lesznek rendesen szintkülönbség változások, de megcsinálni több volt, mint elolvasni. Nem a számszerűség ment az agyamra, hanem, hogy az egyik dombról le, a másikra fel és ez ment – az állandó liftezés. A lefelé menetet a térdem nem is nagyon szerette. Kárpótlásul fantasztikus tájakat láttam. Na, ezt szeretem Ausztriában – az ilyen lankákat, dombokat, hegyeket, völgyeket, legelésző teheneket (bár azokat ma nem láttam, csak éreztem a szagukat). És ez, ahogy haladok Felső-Ausztria és majd Tirol felé még inkább csak fokozódni fog. Amikor bejönnek az alpesi házak a tehenek kolompolásával! De azért így egészen más megélni ezt az egész osztrák szépséget, mint kocsival. Kocsival egy domb csak egy enyhe megtorpanás, max. egy sebességi fokozattal vissza kell váltani, és már fent is vagy a tetején – de gyalogosan egy „könnyű” hátizsákkal minimum kettőt kell visszaváltani és be kell kapcsolni az ütemes lihegőt is! Ma legalább 20-szor leizzadtam, de úgy rendesen – kb. 4-5 liter folyadék utánpótlás kellett. De megérte, pazar volt. Csináltam sok jó tájról fényképet, de sajnos ezek a fotók nagyon keveset adnak vissza az élményből, de azért megosztom veletek. Szorozzátok meg a látott képek értékét 20-szal, tegyétek hozzá a madárcsicsergés ... Tovább »