A mai napra a könyv ígért 1070 méter szintemelkedést és 990 métert szintcsökkenést. Na, ez vastagon megvolt! Szerintem 3-szor is! Az érzetem szerint.
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, a kellemes reggeli után még körbejártam a kis falut, néhány fénykép kedvéért és vásároltam némi kaját, mert hát nem tudtam a mai nap beszerzési lehetőségeit. Azért hagytam reggelre a fényképezést, mert az este nem nagyon volt kedvem a fürdés után felöltözni és lábra állni. Jó volt ez így! Nem kapkodva, fél 9 után indultam el a mai napi megpróbáltatásra. Láttam én a könyvben, hogy lesznek rendesen szintkülönbség változások, de megcsinálni több volt, mint elolvasni. Nem a számszerűség ment az agyamra, hanem, hogy az egyik dombról le, a másikra fel és ez ment – az állandó liftezés. A lefelé menetet a térdem nem is nagyon szerette. Kárpótlásul fantasztikus tájakat láttam. Na, ezt szeretem Ausztriában – az ilyen lankákat, dombokat, hegyeket, völgyeket, legelésző teheneket (bár azokat ma nem láttam, csak éreztem a szagukat). És ez, ahogy haladok Felső-Ausztria és majd Tirol felé még inkább csak fokozódni fog. Amikor bejönnek az alpesi házak a tehenek kolompolásával! De azért így egészen más megélni ezt az egész osztrák szépséget, mint kocsival. Kocsival egy domb csak egy enyhe megtorpanás, max. egy sebességi fokozattal vissza kell váltani, és már fent is vagy a tetején – de gyalogosan egy „könnyű” hátizsákkal minimum kettőt kell visszaváltani és be kell kapcsolni az ütemes lihegőt is! Ma legalább 20-szor leizzadtam, de úgy rendesen – kb. 4-5 liter folyadék utánpótlás kellett. De megérte, pazar volt. Csináltam sok jó tájról fényképet, de sajnos ezek a fotók nagyon keveset adnak vissza az élményből, de azért megosztom veletek. Szorozzátok meg a látott képek értékét 20-szal, tegyétek hozzá a madárcsicsergést, a patakcsörgedezést és az illatokat. 
Találkoztam ma osztrák Szent Jakabos zarándokokkal. Ma kezdték, és a svájci határig csinálják majd. Irigykedtem a kis 5-6 kg-os hátizsákukra. Gondolom többször keresztezzük majd egymás útját. Még délelőtt láttam egy szarvas farmot. Próbáltam lefényképezni az állatokat, de bemenekültek a fák közé. Volt legalább 50 szarvas. Kicsit megdobbant a szívem. Aki régen ismer az tudja miért!
Ma szándékosan nem vettem fel a kalapom – élvezni akartam a napsütést. Gondoltam, hogy kicsit megfogja az arcomat – így is lett. Lassan simán el lehet adni valami olasz csávóként! A célállomásra délután 5-re értem ide, a tiszta mentidőm 7 óra volt és 30 km a távolság. Őszintén szólva, jobban kivette az erőmet a mai le- és felsétálgatás, mint a múltkor a 41 km. De hát Ausztria nem az Alföld. Ere kell felkészülnöm és még hol van Tirol?! Ma napközben semmit nem ettem – egy jégkrémen kívül – nem nagyon volt étvágyam. Az egész nap cipelt sajtos kifliket ettem most meg némi helyben vásárolt felvágottal, leöblítve a tegnap megismert és megszeretett játéksörrel.
A holnapi napra is hasonló km mennyiséget tervezek, de majd meglátom, hogy mennyi esik jól. Lehet, hogy többet fogok ülni és sütkérezni a mezőn, mint gyalogolni. Ki tudja?