Tegnap este úgy fél 8-kor elaludtam és reggel 6-ig aludtam, mint akit fejbe vertek. A tegnapi nap kivette az erőmet rendesen. Ma is csak 9 után indultam, amikor az eső alább hagyott és már csak szemerkélt. Reggeli után feltöltöttem az elmúlt 2 nap feljegyzését az oldalra. Hogy ne maradjatok elfoglaltság nélkül. Most, hogy visszaolvastam őket elég sok mindent kifelejtettem, de ez betudható a fáradságomnak. Mindegy, ami elmúlt, az elmúlt. 
Bad Reichenhallban bementem a Szt. Zeno templomba, ami hatalmas építmény, egy ekkora fürdővárosban. A legnagyobb meglepetésemre szent misét tartottak elég sok résztvevővel. Ezen egy kicsit meglepődtem, de hát betudtam az alapos vallásgyakorlásnak. Később kiderült, hogy miért volt a sok ember. Ekkor még nem, de erről majd később. A városka amúgy szép, csak én tegnap este rossz oldalról és nagyon fáradtan közelítettem meg – így akkor nem tetszett. De ma már sokkal jobb volt minden. Az eső sem zuhogott, csak szemerkélt – sőt néhány napsugarat is láttam. Ma megint megszólított egy idős úr, akinek a karján egy santiágós karkötő volt, és elbeszélgettünk kicsit, hogy ő mikor volt, melyik szakaszon és a felesége hányszor tette meg már az utat, mindig máshonnan indulva Spanyolországban. Mindig jól esnek ezek a pár perces beszélgetések. Feldobják a napot. Szép helyeken jártam ma is. Amikor az eső engedte csináltam fotókat is, azokat fel is rakom majd. Ma a Saalach folyó adta meg a haladási irányt. Mind a 30 km-t mellette gyalogoltam, ritkán távolodva csak el. Érdekes volt látni a folyó különböző szakaszain a sebességét, méreteit, néhol tóvá szélesedését. A fenti szakaszokon jó néhány raftingos és vadvízi kajakost láttam. Mindig csodálkozom rajtuk, ez engem nem vonz, de kinek mi! Az elmúlt napok esőzése sok patakot felduzzasztott, sok helyen ömlött le a hegyoldalról a víz. Az e ... Tovább »

Egész éjszaka szakadt az eső, többször hallottam, hogy kopog az ablakon. Az időjárás-előrejelzés sem biztatott sok jóval az elkövetkezendő napokra. Mivel a család is fél 7-kor ébredt, és indult a napi rutinjuk, ezért én is ekkor keltem. Nagy örömömre az összes ruhám teljesen megszáradt. Közösen elfogyasztott reggeli után fél 8-kor indultam. 
Mivel a jakabos út pont a város másik felén vezet keresztül, én gondoltam, hogy megspórolom a belvárosba való bejutást és délről nyugatra haladva keresztezem majd a jelzett utat. Mivel a tegnapi eső miatt elfelejtettem egy Salzburg térképet beszerezni valamelyik hotel recepcióján – így a googleban megnéztem, hogy merre kell mennem. Össze is állt a fejemben. Azt hittem. Valahol egy balrafordulást hamarabb tettem meg, mint kellett volna, így keményen délebbre sodródtam – felfedezve a dél-salzburgi lakóövezetet. Egy idő után megtaláltam a gyaloghidat ami átvezetett  a folyón, de valahogy az utca nevek nem stimmeltek. Kisebb bolyongás után rájöttem, hogy teljesen rossz az irány és masszívan délre tartok, ezért megpróbáltam nyugat felé menni. Az a gyaloghíd nem az volt, amit én szerettem volna. Térkép sehol, néhány járókelőt kérdeztem, de kevesen tudták, hogy merre van a jó út. Bő 2 órát bolyongtam az útkereséssel. Konkrétan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Azt láttam, hogy egy nagy hegy van előttem és feltehetőleg az-az a hegy, ami Németországhoz tartozik és a tetején van Hitler híres-hírhedt rezidenciája – Berchtesgaden. Ezt nem akartam megmászni – délről túl nagy kerülő lett volna – így maradt, hogy észak felé haladva el kell érnem az 1-es főutat. Csak itt a hegyekben az nem annyira egyszerű, hogy csak úgy majd északra megyek. Egy helyi férfi mondta, hogy vagy sokat megyek északkelet felé és úgy elérem, vagy tovább ezen az úton kb. 6 km-t, de ... Tovább »

Ez a bejegyzés is másnapos, azaz csak másnap írtam meg. Reggel arra ébredtem, hogy szakad az eső. És nem egy laza zápornak nézett ki. Jól indul a nap! Reggeli, majd nagyon komótos készülődés után csak fél 11 körül indultam el. Hagytam esélyt az esőnek, hogy abbahagyja. Nem tette, ezért közvetlenül az indulás előtt, - amikor már azt láttam, hogy ülhetek én napestig, jobb akkor sem lesz a helyzet – esőnadrágot húztam. Elindultam Salzburg felé. Pár apró, szinte egymás érő falu választott csak el a várostól. Nem a jakabos jelzést választottam, mert a család, aki meghívott magához az 1-es főút mellett lévő utcában lakott – így a főút mentén gyalogoltam. Hol az egyik oldalon, hol a másikon – annak függvényében, hogy hol volt járda, vagy kiépített gyalogút. Volt olyan autós, aki megállt, látván a nagy hátizsákomat, hogy nem a jó irányban megyek, mert a jelzett út máshol megy, biztos eltévedtem és megmutatja, hogy merre kell mennem. Miután tisztáztam az okot, hogy miért itt megyek, jó utat kívánt. Közvetlenül Salzburg előtt csökkent az eső intenzitása, így egy buszmegállóban visszacseréltem a kényelmetlen esőnadrágot a túranadrágra. Felhívtam Michaelt, hogy egyeztessünk a részletekről és megbeszéltük, hogy bár én mindjárt beérek a városba, de elmegyek városnézőbe és csak este fél 7 körül érkezem hozzájuk. A tervem az volt, hogy a főpályaudvaron lerakom a csomagot és megkönnyebbülve a zsáktól, sétálok egy jót a belvárosban. Megkerestem a házat ahová este érkeznem kell és elindultam belváros felé. Pár száz méter után Michael felésége állt meg mellettem, hogy meglátott az utcán és a jellegzetes kalapot nem tudta eltéveszteni, menjek vissza és tegyem le a hátizsákom náluk, ne kelljen cipelnem. Ő ment dolgozni én meg egy kis hátizsákkal várost nézni. Ekkor már az eső is feladta. (De mint később kiderült csak kis időre ... Tovább »