A mai nap laza volt, de szeles! 24 km majdnem 5 óra menetidő alatt. Nagyon szeles, de erről majd később!

A reggeli keléssel nem volt gond, esti korai fekvés eredménye a hajnali ébredés. Reggel 7-kor már kiléptünk a plébánia kapuján. Bevallom férfiasan – megszöktünk a reggeli ½ 8-as mise elől. Lehet, hogy ciki, de nem volt reggel hangulatom. Viharos szélben siettünk át Tatán. Gyönyörű a hely, de nagyon cudar volt a reggel. Jó, kellemes sétaidőben sok időt el lehet itt is tölteni. De nem ma reggel. Ott és akkor azt éreztem, hogy túl kell élni. Hamar kellett téliesíteni a reggel kigondolt ruházatot.  Ahogy kiértünk a város szélére a nyílt mezőre, akkor kaptuk csak meg igazán a szelet. Addig is erős volt – innentől viharos. Sehol egy bokor, fa, facsoport, ami egy kicsit felfogná a szelet, amit kicsit jobbról-előlről kaptunk. Lehet, hogy a reggeli szökés miatt volt? Ezen tanakodtam.  Jó keményre vettük a tempót. 5 km/h az nekem kemény! Ütemes, dacos haladás a szélben. Jó szolgálatot tett fekete, nagy karimás kalap. Jobbra, előre szegett fejjel haladtunk kb. 4 km-t. Egy pillanatra sem lankadt a lendület. Egy kicsit aggódtam, hogy nehogy visszaüssön ez később, de ha lassabban haladunk, akkor fáztunk volna. A reggel még kicsit vizes szandálom rövid idő alatt csont száraz lett. Találkoztunk a mező kellős közepén egy elődünk földi – zarándok maradványával. Erről láthattok majd képet is a mai albumban. Vigasztaló is volt egyben és elgondolkodtató is. Vigasztaló, hogy jó az útirány, de elgondolkodtató is – lehet, hogy itt szokták kilehelni a lelküket a zarándokok?  Végre elértünk egy facsoportot. Maga volt a megváltás. E ... Tovább »