Könnyű, laza nap. Rövid táv, kellemes, néhol hűvöskés szél, ragyogó napsütésben. Ízletes estebéd, jó beszélgetések, ezért késői blogírás. Önmagamhoz képest kései lefekvés.

Röviden ennyiben összefoglalható a mai nap. Ha valaki már unja a mindennapi, bő lére engedett beszámolót, az most hagyja abba! Persze, a kíváncsiabbaknak vagy elvetemültebbeknek azért leírom hosszabban is. Persze lehet, hogy már unalmas néha, de nem történnek nagy dolgok, de hát ez van. Én nem bánom, hogy nincs minden nap nagy dráma az úton, vagy nem fedezek fel valami eget rengető nagy-nagy életigazságot. De azért apró örömteli dolgok érik az embert.

Reggel kipihent állapotban való ébredés 4.50-kor. Ugye, milyen nagy dolog ez? Másként fárad el az ember, mint a napi robotban. Kevesebb butaság nyomasztja, nem zakatol az agya, csak a legfontosabb dolgok legyenek meg, amelyek szükségesek az úthoz. Tiszta, száraz ruha, víz, némi élelem és a jelek követése. (persze, nem árt egy jó lábbeli sem) Reggel 7-kor mindenki (10 fő) átment a plébániáról a Nagyigmándi Polgármesteri Hivatalba, ahol meghívtak bennünket egy kávéra, teára. Persze, nem nagy dolog – de jól esett mindenkinek az apró figyelmesség. Ja és kaptunk „pöcsétet” a zarándokútlevelünkbe is.

Ezt követően szép lassan útnak indultunk. Nem voltam hajlandó felvenni a hosszú pólót &nda ... Tovább »