Húúúú, de kellemetlen, hülye, szeles idő volt reggel. Már alapból 2 pólóra öltöztem, de első pillanatban úgy tűnt, kevés lesz. A szemfüles bártulajdonos már reggel 6-kor nyitva volt az albergue mellett és így egy kis meleg tejeskávéval öntött belénk egy csöpp melegséget. 
Nem kellett keresni a jelet, mert a zarándokösvény a műút mellett vezetett egészen Reliegosig, mintegy 13 km-en keresztül. Hát nem volt túl izgalmas. De a napfelkelte az gyönyörű volt. Kárpótolt mindenért. Az éjszakai kevés alvásért, amit a horkolók, a járkálók és a szélvihar okozott. A reggeli csípős hidegért. A monoton útért. Mire teljesen előbújt a nap, a szél is elállt és a hőmérséklet is kellemes sétálósra  emelkedett. 
Reliegosig csak a szokásos dolgok történtek, Sorban leelőző zarándokok, néhányan rácsodálkoztak a zászlósorra a zsákomon, néhány megjegyzés az elmeállapotomra vonatkozóan. Azonban volt egy érdekes momentum. Egy Milos nevű szlovák srác utolért és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy ő Kassáról indult, és már izgatottan várta, hogy kik azok az őrült magyarok, akik előtte járnak és különböző bejegyzéseket hagynak a vendégkönyvekben. Egyet megtalált. Ő is minimális költségvetéssel csinálja végig az utat, mint Peti, Bálint és Attila, csak kajára költ, arra is nagyon keveset. Csak ingyenes helyeken alszik. Vennie kellett egy új bakancsot, ami az amúgy is halovány költségvetését rendesen hazavágta. De élvezi az utat és nem bánta meg, hogy nekivágott, pedig igen komoly lábproblémái voltak. Reliegosba együtt értünk be. Meghívtam egy reggelire, amit elsőre nem akart elfogadni, de később már nem ágált. Jó volt vele találkozni. Persze az ő hosszú lépteivel hamar lehagyott és szelte tovább a kilométereket az óceán felé. Érdekes figura volt.
A következő kisváros Mansilla de las Mulas volt. Kellemes 2-3 utcácska, néhány albergue, egy régi-régi városfal. Semmi egyéb. Puente Villarente volt a mai végcél – laza 25 km után, az elsők közt érkezve a már ismert és kedvelt albergueba. A tisztálkodás után jutott egy kis napozásra is idő. Persze sokat nem feküdtem kint, vigyázva a bőrömre. A legnagyobb csodálkozásomra alig voltunk az albergueben. Persze, lehet, az volt az oka, hogy az elmúlt 2 évben nyílt még minimum 2 új albergue a városka elején és az 5 eurós áraival felszippantotta az én 8 eurós alberguém elől a zarándokokat. Nem bántam. Családias volta hangulat. És csevegés és netezés, majd 10-kor alvás.

Árak:
szállás 8 euró
reggeli kávé – croissan 2 euró
2. reggeli, kávé, croissan, tortilla 5 euró
lecsós, húsos töltelékes pite szerű valami 2 euró