Hajnal 4-kor volt kelés. Nem a mai napra tervezett 33-34 km mennyisége miatt keltem ilyen hamar, hanem mert az alberguevel való ellátottság  igen szegényes az emlékeim és a könyvek szerint is. A napközben tapasztaltak ellentmondtak ennek. Az utóbbi 2 évben jelentős fejlődés történt ezen a téren. Az elgondolásom az volt, hogy a hátralévő 65-66 km-t felezem ha Olveiroaban állok meg. Itt biztos, hogy van egy albergue, bár nem túl nagy befogadóképességgel bír, így nem szabad a véletlenre és a lustaságra bíznom a dolgot.
Nem nagyon tetszett a felkelés, de tudtam, hogy ez az utolsó, úgymond időre teljesítendő szakasz. Nem szintidőt mértek, hanem szabad ágyért indultam reggel. Tudván, hogy lassabb vagyok a többieknél, kellett egy orrhossznyi előnyt szereznem és ezt csak reggel tudtam összeszedni. Sikerült megtartanom is. Az ezüstéremmel a nyakamban foglaltam el az ágyam. Páran megelőztek, de ők vagy a másik albergueben szálltak meg, ami új volt nekem, vagy tovább mentek a 4 km-re lévő szintén az újdonság számba menő alberguebe. ¼ 3-ra érkeztem meg, 7,5 óra volt a tiszta menetidőm. Elfáradtam rendesen a térd és sarok fájdalmaim miatt. Jólesett beállni a zuhany alá és tudni, hogy van szállásom és már csak 1 nap az óceán partjáig. 
A hajnal nagyon hangulatos volt, nagyon sötét és még jobban párás, ködös. De jó volt gyalogolni, egyedül a gondolataimmal. Nem zavart senki, nem csiviteltek körülöttem a turisták, eltűntek. Pedig pár csoport jelezte, hogy folytatják az utat az óceánig. Szerencsére nem találkoztam velük. Gyönyörű csillagos volt az ég, sokkal több csillag volt látható, mint általában – lekapcsolt fejlámpával közlekedtem a műúton, ami speciális hangulatot kölcsönzött a néhol ködben, néhol párában való gyalogláshoz. A Holdat nem láttam sehol. Amikor kezdett pirkadni az is nagyon szép volt. P ... Tovább »

Még hajnal 1-kor is jött valaki, szállást keresvén és találván. Természetes, hogy az elhelyezkedés nem ment hangtalanul, így nem volt teljesen nyugodt az éjszaka. 5-kor keltem, és teljes néptelenségben gyalogoltam át Santiagon. Mennyivel más így, mint tele emberekkel. Az idő kellemesen hűvös hajnali volt, mint amilyenre számítottam. Átérvén a városon kezdődött a jelek keresése. Ki van ugyan jelölve az út, de néhol csak halvány nyilakkal, amelyek nappali fényben észrevehetőek, de az éjszakai sötétségben, a lámpa fényénél a párás, mohás köveken már nem annyira egyértelmű. Ettől függetlenül szeretem az ilyen sötét erdőkben való kora hajnali gyaloglásokat. Sajnálhatja az, aki ezt még nem élte át. Próbálja ki mindenki – megéri!
A mai táv csak 22-23 km volt. Nem túl nagy távolság, de azért nekem elég volt. A térdszorító sokat segített. Volt néhány csepp eső is, de inkább csak ijesztésnek. Csak a zsákot öltöztettem fel és elraktam a fényképezőmet, ami nem is nagyon került elő a mai nap során. Én már reggel 2 pólóra öltöztem. A ruhák továbbra sem száradtak egy picit sem, így a maradék száraz ruhámat húztam magamra. Ma mindenképpen olyan helyet kellett találnom szállásként, ahol van szárítógép is, mert holnap már nem lett volna száraz ruhám. Negreiaban a 2 évvel ezelőtti szálláson semmi ilyen luxus nem volt, így most egy másik, magán szállást kerestem. A San Jose-t találtam. Bátran ajánlom mindenkinek. Itt van minden. Konyhától kezdve, a rendes interneten keresztül a mosó-, és szárítógépig bezárólag. SŐT! Rendes ágyneműt is kaptunk. Huzattal. 
Újra összefutottam Magdalenaval, aki levált a sátorozgató csoporttól, ők hárman busszal folytatják az óceánig, de Magdalena hősiesen gyalogol, bár ahogy elnézem komoly fájdalmai vannak, de csinálja becsületesen. Még tegnap a santiagoi szálláson találkoztam a 20. magyar ... Tovább »