Tegnap este már igen rosszra fordult az idő, de a reggeli fél 6-os induláskor még nem esett, sőt nagyon hideg sem volt. Kb. ½ 7 körül kellett felöltözni esősre. Innentől kezdve egész nap esett. Az intenzitás változó volt, a kellemetlenség foka a szél erősségétől függött és, hogy mennyire voltunk fedett terepszakaszon (karhatalmi ismeretek). A spanyol szakaszon ez volt az első esős napom. Teljesen elfogadható volt végig az idő. Egy-egy ilyen nap belefér. Ennek is meg van a hangulata. A tegnap kimosott ruháknak esélye sem volt megszáradni, olyan párás volt az idő – főleg az esti eső után, így a zsákra akasztottam őket, de hát szárazabb nem lett. De legalább nem büdösödött be a zsákban. Egész elszoktam már az ilyen tortúrától. Bezzeg az osztrák szakaszon 3 hónappal ezelőtt!
Természetesen reggel még minden zárva volt Arzuában – így Robival ½ 8-ig csak vágyakoztunk a reggeli első kávéra. Az első helyen ettünk, ittunk. Közben sok gyorslábú, könnyű menetfelszerelésben viharzott el a bár mellett – rohantak Santiagoba. Mára még kevesebb km-t terveztem, mint tegnap. 21-et. Holnapra is kb. ennyi marad, hogy beérjek Santiagoba. Volt egy olyan gondolatom – még a kaszkadőrködés előtt – hogy esetleg menetből átvonulok rajta, kerülvén a milliónyi turistát, akik ilyenkor ellepik a várost, zokogva, ríva, hogy 4-5 nap alatt mekkora teljesítménnyel teljesítették a Szent Jakab zarándoklat 100 km-ét. De a térdemmel nem kockáztatom a közel 45 km-t. Majd valahogy túlélem a holnapi nap kellemetlen részét. Ellens ... Tovább »

Reggel a lengyel csoport szeretett volna korán felkelni – 5-kor, de amíg nekem sikerült az amúgy sem túl mély álmomból teljesen felébredni az 5-6 percig szóló ébresztő csörgés hatására, nekik nem. Így én indultam korán – ők nem. A korai indulás amúgy is tervezett volt, gondolom most a gyorsjárású tömeg előtt szerzek egy kisebb előnyt, persze ha a lábam bírja. Bírta. ½ 8-ig lámpázgattam, botladoztam. Ekkor az első bárban beértem Robit, aki szintén 6 előtt indult. Innentől kezdve együtt róttuk a kilométereket, beszélgetve. Néha megálltunk kávézni, kajálni, pihenni.
Melide városán elég hamar átsuhantunk, észre sem vettük, de már magunk mögött tudtunk 15 km-t, az egész napi táv felét. Az út második szakaszán néhány kisebb rohanó csoport elviharzott mellettünk, de úgy vélem a zömöt sikerült elkerülni. Az időjárás kicsit szomorkás, néhol szemerkélős volt, de elkerültük a dzseki és zsáktakaró felvételét. 
¾ 2-re értünk be Arzuába, ahol rögtön az 1. alberguebe benéztünk. Az utolsó 2 helyet fogtuk ki. Sehova tovább. A szállás még szinte üres volt, de le voltak foglalva a helyek. Hasonló állapotok uralkodtak a többi helyen is. Volt pedig jó néhány alvóhely. Amikor mentem bevásárolni láttam néhány elkeseredett arcot, akik már az 5. helyről fordultak ki mert nem volt hely. Nekünk most mázlink volt. Illetve elég korán indultunk.
Ma saláta napot tartottam. Azt ugyanis könnyen meg tudtam enni. Vettem egy nagy adagot a közértben, hozza tonhal konzervet, olívabogyót, paradicsomot, sajtot és némi gyümölcsöt, narancslevet holnap reggelre. A városban sok etető-, és itatóhely van, de én most a bolti vásárlást választottam. 
Innen már csak kb. 40 km Santiago de Compostela, sokak uticélja. Nekem nem ez a végállomás. Én Finisterrebe /Fisterrebe akarok elgyalogolni. Ezt tűztem úticélként ... Tovább »

Túléltem az éjszakát. Aggodalmam ellenére egész jól és mélyen aludtam, még ha nem is sokat. Gondolom segített a sok fájdalomcsillapító is. Attól tartottam, hogy a fájdalom jelentősen erősödik majd – de nem. A szemem az rendesen beszíneződött, de a horpadás mélysége az arccsontomon kisebb lett. Ennek roppant módon örültem. A lila-kék szemkörnyék nem zavar. A hatalmas táska sem a szemem alatt. A mérete azért nem érte el a turisták bőröndjeinek méretét, amelyeket felhalmoztak az előtérben – mint nagy zarándokok. Némelyikükre ráakasztottam volna a nagy gurulós bőröndöt, hogy ráncigáld egész nap a zarándokösvényen, ha olyan nagy zarándok vagy! Ezzel szaladgálj vidáman, röhörészve! Biztos leolvadt volna a mosoly az arcukról. Hajnalban 5-kor kelt az a csapat, amely éjszaka fél 12-kor még kiabált, zörgött, vihorászott. Reggel 5-kor ott folytatták, ahol abbahagyták az este. Nem nagyon érdekelte őket, hogy a 160 fős hálóteremben mások még esetleg pihennének – akiknek a csomagját nem pakolják fel egy buszra és viszik odébb 25 km-rel és esetleg van olyan, aki nem a 2. napot tölti ezen az úton.
Én úgy döntöttem, hogy csak nagyon későn indulok, amikor a zöm már úton lesz. Legalább nem látom őket és nyugodtabb lesz a napom. 7-kor még nem tudtam elindulni, mert még mindig itt voltak és akkor kezdtek neki a reggeli imának a kemény zarándoklat sikeressége érdekében. Vártam hát ¾ 8-ig. Ezen a nyugati vidéken augusztus végén ½ 8-kor világosodik. Ekkor láttam, hogy az egész táj ködben vagy inkább felhőben úszik. Igazán hangulatos volt. Portomarinban van egy mesterségesen duzzasztott tó – amely hosszan nyúlik el a város előtt. Tegnap nem csináltam fotókat – nem voltam olyan állapotban – de a 2 évvel ezelőtti utamon igen, ha valakit érdekel, akkor az megnézheti a 2012-es út fényképeinél. Mo ... Tovább »