Reggel volt néhány érdekes meglepetésben részem. Az első az volt, hogy vagy 20 olasz már lent volt a földszinten és készülődött fél 6-kor. Nem csendben.  A másik az volt, hogy 6-kor valami éneklés jött az utcáról. Először azt hittem az időközben induló olaszok áriáznak ébresztőt a többieknek, de amikor az utcára léptem, akkor láttam , hogy a hely idős emberekből álló csoport gitározik és énekel. Amikor végeztek akkor odébb álltak kb. 100 méterrel és kezdték elölről. Mint kiderítettem, ma indult a fiesta időszak és ezzel köszöntötték a várost, a fiestát. Aranyosak voltak.
Estella után pár km-rel van a híres borkút, ahol az egyik csapból vörösbor folyik. Itt minden zarándok megáll egy-két kortyra. Nekem 2 éve nem sikerült, mert túl korán értem ide. Most időben érkeztem. megkóstoltam a bort, de nem volt egy nagy durranás. Azért egy kis üveggel betáraztam – gondolván, hogy estére jó lesz ez egy kis kólával feljavítva. Meglepő módon sokan nem is tudnak ennek a helynek a létezéséről, pedig elég kultikus hely. Páran azért csorgattuk az üveget. Az első település, ahol már nyitva is volt a bár az Monjardin volt. Szendvicsek és kávé. Elég sokan megálltak itt. Érdekes módon a reggeli olasz csapatnak se híre, se hamva nem volt. Nem volt tumultus az úton. Persze voltunk, de nem zavaróan sokan. Az, hogy a fiatalabb korosztály nem köszön az megszokott, nációtól függetlenül. Ezen nem kell kiakadni – bár engem még bosszant.
Nem volt ma nehéz a terep, inkább egyhangú néhol. De egy zarándoknak ez nem okozhat gondot. Ilyenkor tud elmélyülni a gondolataiban és csak pakolja a lábait egymás után rendületlenül. Villamayor de  Monjardin után egy 12 km-es szakasz van. Közte semmi. Elég rosszul néz ki, amikor nekivág az ember – de később már nem volt olyan tragikus. Félúton volt egy büfékocsi – nagyon jó ... Tovább »