107-108. nap La Virgen del Camino – Hospital de Orbigo
Normális időben való ébredést követően laza elindulás. Két út vezetett Orbigoba – én a könnyebbiket választottam. Nem volt szép napfelkelte, a lakott települések valahogy eltakarták előlem. A választott út jórészt a főútvonal közvetlen közelében ment, nem volt sok szép látnivaló. Szokásos kis falvak, bezárva minden – nagy vallási ünnep volt.
A mai cél Hospital de Orbigo volt, ami csak 24-25 km a választott, rövidebb úton. Tervszerűen érkeztem egy kényelmes nap után, 1-2 között. Már nagyon vártak a magyar hospitalerák és hospitalero. Nagyon kedvesek, aranyosak voltak. Soha nem fogom nekik elfelejteni ezt a fogadtatást. Nem is gondoltam, hogy ennyire szeretetteljes lesz a megérkezésem. A legjobb, legnyugisabb, legkisebb szobában kaptam elhelyezést. Ebéd, sok-sok beszélgetés, egy kis borozgatás, fényképezgetés, lazulás. Úgy döntöttem, hogy pihenek egy napot – ha már ilyen kedves emberek közé sodort a camino szele. Ma behúzhattam a 3000. megtett kilométert is. Jó érzés volt tudni, hogy megvan.
A szombati, 108. nap szimpla pihenéssel telt. Kellett a lábamnak és jól esett a lelkemnek is. Van időm bőven és hát hol tartsak pihit, ha nem itt. Reggel, még jó korán elmentem kicsit csavarogni a fényképezővel a nyakamban. A hídon csináltam néhány fotót, de hamar visszajöttem, mert csípett az idő. Jó hideg volt. 10 fok. Délelőtt csináltam a semmit – kimostam a hátizsákom leszerelhető részeit, rendezgettem a dolgaimat. Dél körül kaptam Irénkétől egy fantasztikus talp-, és testmasszázst, kb. 2 órás volt és azt hiszem nagyon ellazultam tőle mert simán belealudtam. Szerintem holnap szinte új lábakkal vágok neki a 31 km-nek. Reggel jó korán akarok majd indulni, így ma - bár fáradt nem vagyok, de időben megyek aludni.
Délután befutott 4 magyar zarándok így a 6 fős szobában túlnyomó többséget képviseltünk. Este nagy ideológiai vita folyt, enyhe mosolygásom közepette.
Az albergueről csináltam jó néhány fotót. Jól lehet látni mennyire barátságos, hangulatos az egész. Jó sok éves a ház és annyira jó az egész, hogy a turisták is bejönnek csak úgy megnézni. Megéri.
Nehezen született meg ez a mai blog.
Továbbra is olvasom ám minden napodat, csak nem kommentelek. Valahol én is egy kicsit őrültnek tartalak, de csodálom is az egész utadat. Ez valami fantasztikus!!! Szinte az elindulásod óta bennem motoszkál egy kérdés. Most, hogy megvan a 3000, felteszem: Vajon milyen lesz az élet az ÚT után? Mert olyan, mint eddig volt, biztos, hogy nem lehet többé. Hogy lehet majd hétköznapokat élni ezekkel az emlékekkel? További kitartást kívánok: Erika Székesfehérvárról
Erika! Persze, hogy nem olyan lesz mint előtte. De nem lettem más ember, csak tapasztaltabb, többetlátott, aki ezeket beépíti a mindennapokba. Mint, ahogy a 2 évvel ezelőtti dolgokat is beépítettem. Az ember szép lassan visszazökken a mindennapokba és megálmodja, szövögeti az újabb terveket.
