Ma reggel megint nem keltem túl korán. Indulni csak 6.20-kor indultam. Valahol az elsők között. Az út nem okozott túl nagy fejtörést, a műúton, illetve mellette vezetett egészen Villafrancaig. Az első órában még elég sötét volt. Most a Hold sem világított olyan nagyon, lassan elfogy. Emlékszem amikor indultam Frómistából milyen volt a Szuper Hold. Villafranca del Bierzo még aludt, amikor beértem – pedig náluk nem ünnep a mai nap. Egy bárban megreggeliztem – kicsit drágább volt, mint szokott lenni – de hát ez van. 
Az egész napom betonon telt, már ami a gyaloglást illeti. Az autópályát kerülgettük egész nap. A kijelölt út majdnem egésznap a főútból leválasztott betonösvényen haladt. Nem volt hálás szakasz. Nem is szerette a lábam. Nagyságrendekkel problémásabb volt, mint szokott. Bevettem az utolsó 2 gyógyszert is. De, hogy használt-e? 
Ma az egyik általam igen kedvelt, de roppantul egyszerű alberguebe igyekeztem. Ruitelánban van. El sem lehet téveszteni. A tetőtérben kialakított dormitórium igen izgalmas. A vacsora, amit itt készítenek fantasztikus volt 2 éve. Remélem sikerül ma begyűjtenem a leves receptjét is. A reggeli ébresztő 6-kor lesz az Ave Maria hangjaira és kellemes reggeli illattal. Így holnap nem is kelhetek korábban. Ez itt alapszabály. De nem gond, mert amúgy sem kell rohannom. Holnap vagy Fonfria (23 km), vagy Tricastela (31 km) a cél. Majd a lábam megmondja. És az már Galícia, az utolsó tartomány. Reggel lesz egy 6-700 m magas kapaszkodó majd le ugyanennyi, de emlékeim szerint ez az utolsó komolyabb erőpróba.
Ma is találkoztam és beszélgettem néhány érdekes emberrel. Többek között Jeniferrel, aki New Yorkból érkezett. Szeretem a nemzetköziséget. Beszélgettünk az amerikai hosszú turistautakról, amelyek teljesen mások mint itt Európában.  Nincs szállásrendsze ... Tovább »