Reggel a már megszokott kellemes zenés ébresztővel ébredtem. Jobb így ébredni – mint zacskó csörgésre vagy ordenáré horkolásra. Mindkettőben volt részem az éjszaka. De tudtam, hogy ha visszaalszom, akkor a juti a reggel 6-os zenés ébresztő. Van egy-két ilyen hely az út során – ahová érdemes visszajönni. Nem ragaszkodom az ismert alberguekhez – sőt – de azért van 3 olyan hely, amit ha lehet nem hagyok ki. Az egyik Ventosa volt. Kényelmes elindulás után – gyors megállás az első bárban ahol egy laza ham&eggs elfogyasztásával indítottam. Persze kávéval kísértem le.
Najera volt az első város – ami kb. 11-12 km-re volt. A terep az elején változatosan emelkedős és lejtős volt – de hát ez nem újdonság.  Aránylag nyugodtan lehetett gyalogolni – kevesen értek be az előző városból indulók közül – a ventosaiak pedig már az elején elhagytak. Ambraval, az olasz lánnyal mentünk együtt egy darabig, de az egyik menetrendszerű talpkarbantartásom alkalmával én lemaradtam és csak majd Najeraban értem utól a bárban. Itt megtörtént a rendes reggeli – bőséggel. Kitartott egész estig, Santo Domingoig. 
A mai napra kicsivel többet terveztem, mint 30 km. Megcsináltam, de a sarkam erősen tiltakozott – nem esett jól a 2. fele az útnak. Kis apró falvakon mentem keresztül – mindenhol megálltam pihenni és lábat ápolni. Nem siettem – nem hajtott a tatár. Sokszor megálltam legelni. Félelmetes mennyiségű szeder van erre. Igaz, hogy még a zöm csak 3-4 hét múlva lesz jó, de azért már most is lehet csemegézni. Aki szeptember erre jár az igencsak jól fog járni! 
Találkoztam egy világcsavargóval. Azt még csak meg tudta mondani, hogy honnan indult, de hogy mikor és hogy hová megy azt nem. Érdekes figurája az útnak.
Santo Domingoban ha jól tudo ... Tovább »