A reggeli 6-kor volt – így most kivételesen megvártam. Amúgy sem kellet sietnem. Ma csak 26-28 km-t terveztem. Mivel később indultam már a fejlámpára sem volt szükségem. Castrojeríz elég hosszú volt ahhoz, hogy mire átérjek rajta elkezdjen világosodni. Az előttem magasadó lapos hegy most nem tűnt olyan vészesnek, mint 2 évvel ezelőtt a sötétben. 100 méter csak a szintemelkedés és kb. 1 km-en belül kell megtenni. Az előzetes látvány rosszabb, mint megcsinálni. A napfelkelte kicsit a felhők mögé bújt, nagy bánatomra, pedig szerettem volna pár jó fotót készíteni a magaslatról. A lapos hegy, amely túloldalán le kellett ereszkedni egy 18-os lejtőn csak kb. 400 méter széles. Érdekes képződmény. Mintha legyalulták volna.
Jól taktikáztam a reggelivel, az első olyan faluig kitartott, ahol kaját tudtam venni. A bár ahová bementem, nem tűnt szimpatikusnak ezért átmentem egy közért jellegű helyre, ahol nagy választék nem volt – így az olajos hal és kenyér lett a menü. Az egyik parkban megpihenve, kajálgatva – beért Attila és a lengyel kislány, Magdalena. Örültem nekik, már napok óta nem találkoztunk. Innen még nem együtt mentünk tovább, mert ők akkor kezdték a reggelit, amikor én már befejeztem. De a 8 km-re lévő faluban már ismét utolértek. Innen már közösen gyalogoltunk a 6 km-re lévő Fromistaba. 
Napközben néhány érdekes emberrel találkoztam: egy idős hölggyel Dél- Afrikából, Majdnem 1 órát beszélgettünk, olasz srácokkal is összefutottam, akik már hallottak rólam más olaszoktól, és jót beszélgettem egy brazil férfival is. Bár kevesebbet tudott angolul mint én.
Fromistaban az önkormányzati albergueba mentünk be Magdalenaval és Attilával – ahol sajnos nem volt konyha, de ez csak később derült ki. Akartunk valami jót főzni, közösen. De majd holnap. A tisztálkodás után elmentünk kajálni. M ... Tovább »