Reggel minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett, amiért visszajöttem ide. Mindenkinek kellemes hangulatban indult a napja – egy komolyzenei, avemarias, pavarottis összeállítással. A tegnap esti vacsora sem sikerült rosszabbul, mint szokott. Szerintem nem is tudják elrontani, évek óta ugyanaz a menü, de ezt kevesen veszik észre, mert hát aki először jár itt, annak újdonság, nekünk, visszajáróknak meg megismételt gasztronómia gyönyör – így nem tiltakozunk. Egy négyfogásos vacsoráért, ami remek borral van kísérve elkérni 7 eurót igazán nem pofátlanság. A reggelivel hasonló módon vagyunk. 3 euró és nem egy szelet pirítóst kap az ember egy kis vajjal és lekvárral, hanem amennyi beléd fér, illetve jólesik. Narancslé, kávé. Mindenkinek az arcán elégedettséget láttam reggel is. Azok sem csalódtak, akik az én javaslatomra álltak itt meg, bár eredetileg tovább mentek volna.
Szóval a kiadós reggeli után majdnem 7 órakor indultam el a mai nem túl könnyű szakasznak. de tudtam, hogy az utolsó ilyen egész napos kemény etap. Sok volt felfelé, bár nem túl kemény. Ma még csak belekóstoltunk a lefelé menetbe, de tudom, hogy a java, a göröngyös, gurulós, kavicsos meredek szakasz majd holnap hajnalban vár rám. Tehát készülök, lélekben. Viszont a táj, az idő kárpótolt mindenért. Fantasztikus volt a kilátás – O Cerebrionál még a felhők fölé is sikerült belesni egy kicsit. Volt olyan gondolatom, hogy a 23 km után még esetleg egy 9 km-es az előbb ecsetelt szakasszal megtoldom a mai napot, így nem reggel kell botladoznom majd a sötétben, de letettem róla. A talpaim, sarkaim jelezték, hogy ne feszegessem a húrt. Így megálltam Fonfrianál és nem mentem Triacastelaig. Fronfia egy pici falu egy hatalmas, több mint száz férőhelyes alberguevel és egy hasonló befogadóképességű étteremmel, 5-6 házzal. 2 után érkeztem, alig volt valaki még – de később igencsak megteltek a dormitóriumok és a 2-4-6 ágyas szobák is. Vásárlási lehetőség nem lévén (bár volt a vésztartalékban némi konzerv és gyümölcs) örömmel éltem a 9 eurós vacsora lehetőségével. Az albergue, amúgy 8 euró volt. A vacsora jó hangulatban telt. Finom, valamilyen galíciai levesből (amiben spenót levelek is voltak) és valami tokányszerű marhából, rizsből és diós piskótás sütiből állt. És természetesen isteni vörösbor volt az innivaló. A marha meg szomjas volt ezért igen sűrűn cserélte a palackokat a pincér. 
Még délután kisebb magyar találkozó kerekedett az albergue előtt és majd bent. Három magyar turista egy pillanatra megállt az albergue előtt. A beszélgetés után tovább mentek mert hát nekik le volt foglalva a szállás. Ezért írtam, hogy turisták voltak. Van különbség a zarándok és turista között. Sokszor a turisták miatt nem jut hely a zarándokoknak. Délután megérkezett Lili, aki csatlakozott a Robival kialakított duóhoz és kellemesen elbeszélgettünk. 
Ma beérkeztünk Galíciába az utolsó tartományba. A holnapi naptól kicsit változékonyabb időre számítok, de azért remélem nagyon nem ázom meg. 

Mai árak:
szállás 8,
sonkás szendvics 4
friss narancslé 2,5
vacsora 9 euró