A tegnap esti ágyam két nősténymedve ágya között volt. Amikor 10 után bementem a hálóterembe az egyik már javában horkolt. Néhány perces türelmes cicegős próbálkozás után kénytelen voltam kicsit megébreszteni mert senki nem tudott aludni tőle. Voltunk kb 40-en a körletben. Olyan változatosan horkolt és olyan hangosan, hogy ilyet még Kudelka Jancsi sem tudott, anno! A rövid ébresztő után következett egy kis csend. Pár percig, mert megszólalt a másik oldalamon a másik nagy ágyú. Ő is nő volt. De legalább őt kilehetett zökkenteni a cicegős módszerrel. Ezt még eljátszottam párszor az éjszaka, de ¾ 5 után felkeltem és jó időben nekivágtam a mai vacak 9 km-es göröngyös lejtőnek. Gondoltam, hogy végigbaktatok a kietlen műúton, de olyan kunkorokat kellett volna csinálnom, ami nem érte volna meg. Így maradt a kellemetlen bukdácsolás. Jól jött volna egy ködlámpa is, merta fejlámpával kb 40 centire láttam néha. Izgis volt.
Fél 7 körül egy bezárt bár előtt megreggeliztem a vésztartalékot. Olajos hal, őszibarack, kiwi és egy kis 3 napos kenyér. Pár tehénszaros apró falun haladtam át a sötétben. Sok esély nem volt elkerülni a lepényeket és az istállókból az utcára kifolyó trágyalevet. Egy idő után a zarándok feladja a kényeskedő kerülgetéseket. Ismét lefényképeztem az állítólag 800 éves fát Triecastella előtt. Terebélyes, az biztos. Triecastelaba beérkezvén ittam gyorsan 2 olaszos kávét. Az át nem aludt éjszaka után igen nagy szükségem volt rá. Kicsit megpihentem, mert ez a sötétben botladozós közel 700 méter szintcsökkenős 9 km jelentősen leterhelt lábilag. A következő, komolyabb település nélküli szakasz 13 km volt. Ezen a szakaszon többnyire együtt gyalogoltam egy varsói fiatal sráccal. Illetve sántikáltunk. Ő a jobb lábára én a balra. Szép látvány lehetett. Az is, amikor egy személyautó elhaladt mellettünk és ... Tovább »

Reggel minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett, amiért visszajöttem ide. Mindenkinek kellemes hangulatban indult a napja – egy komolyzenei, avemarias, pavarottis összeállítással. A tegnap esti vacsora sem sikerült rosszabbul, mint szokott. Szerintem nem is tudják elrontani, évek óta ugyanaz a menü, de ezt kevesen veszik észre, mert hát aki először jár itt, annak újdonság, nekünk, visszajáróknak meg megismételt gasztronómia gyönyör – így nem tiltakozunk. Egy négyfogásos vacsoráért, ami remek borral van kísérve elkérni 7 eurót igazán nem pofátlanság. A reggelivel hasonló módon vagyunk. 3 euró és nem egy szelet pirítóst kap az ember egy kis vajjal és lekvárral, hanem amennyi beléd fér, illetve jólesik. Narancslé, kávé. Mindenkinek az arcán elégedettséget láttam reggel is. Azok sem csalódtak, akik az én javaslatomra álltak itt meg, bár eredetileg tovább mentek volna.
Szóval a kiadós reggeli után majdnem 7 órakor indultam el a mai nem túl könnyű szakasznak. de tudtam, hogy az utolsó ilyen egész napos kemény etap. Sok volt felfelé, bár nem túl kemény. Ma még csak belekóstoltunk a lefelé menetbe, de tudom, hogy a java, a göröngyös, gurulós, kavicsos meredek szakasz majd holnap hajnalban vár rám. Tehát készülök, lélekben. Viszont a táj, az idő kárpótolt mindenért. Fantasztikus volt a kilátás – O Cerebrionál még a felhők fölé is sikerült belesni egy kicsit. Volt olyan gondolatom, hogy a 23 km után még esetleg egy 9 km-es az előbb ecsetelt szakasszal megtoldom a mai napot, így nem reggel kell botladoznom majd a sötétben, de letettem róla. A talpaim, sarkaim jelezték, hogy ne feszegessem a húrt. Így megálltam Fonfrianál és nem mentem Triacastelaig. Fronfia egy pici falu egy hatalmas, több mint száz férőhelyes alberguevel és egy hasonló befogadóképességű étteremmel, 5-6 házzal. 2 után érkeztem, alig v ... Tovább »