Gondolom a lengyel srácok sem voltak túl mérgesek, hogy korán keltünk – mi, gyalogos zarándokok. mi sem dünnyögtünk az este.  Ma durván 3-szor bő 10 km várt rám. Castrojerízbe akartam eljutni – sikerült a tervezett időben. 
Semmi extra nem történt – csak a szokásos kisebb emelkedők, köves lejtők. Kellemes volt a nap, egész nap fújt az erős, de ezért kellemesen hűsítő szél – főleg a fennsíkon.
Az első (és második) kávét csak 20 km után, délben, Hontanasban tudtam meginni. Pici falu, sok alberguevel, a falu végén egy hatalmas úszómedencés albergue csalogat. De ellenálltam, mert még hátra volt 10 km. Itt, a kedvenc helyemen kávéztam és a 100. nap tiszteletére megittam egy sangriát is. Csak óvatosan tettem mert azért még volt hátra távolság. A többit délután a tardajosi albergueben. Sajnos a San Anton kolostor és templom maradványai zárva voltak, pedig fentem rá a fogam nagyon. Majd legközelebb. 
Ma angol tanárt játszottam. ÉN! Aki nem tud angolul. Tegnap megismerkedtem egy prágai nővel, aki semmit nem beszél angolul. Ma sokat meneteltünk együtt és néhány szót megtanítottam neki, vagy legalábbis próbálkoztam. Találkoztam ma koreai srácokkal, olaszokkal, de ma valahogy kevesen voltunk az úton. Nem bántam. Sokan letáboroztak szerintem Burgosban és majd futnak egy jót.
Ez a szakasz már kicsit bemelegítő volt a Meseta igazi szakaszára. Voltak egyhangú etapok, de azért még nem volt teljesen monoton. Más volt a táj mint májusban. Sok a kiszáradt növény, learatott gabona utáni tarló. Nem volt rosszabb mint májusban, csak más! 
Fél 3 körül meg is érkeztem a 32 km megtétele után. Az albergue kellemes, 2 éve nem ebben voltam. Itt most 10 euró a szállás, de nagyon színvonalas. Most készítik a vacsorát. 10 euró a 3 fogásos menü. Még nem tudom, mi lesz pedig elhadart ... Tovább »

Mivel Magdalena 5-re állította be az ébresztőjét – így korábban keltem, mint szoktam – ennek köszönhetően 5.40-kor már gyalogoltam. A faluból kiérve kemény köves emelkedős volt a vidék. A fakeresztig ez ment – kb. 1 órán keresztül, de amikor felértünk a magaslatra már lehetett látni Burgos fényeit. Nem dobott fel. Tudtam, hogy a kép igencsak csalóka. Innen még legalább 5 óra, hogy az ember beérjen. Az első nyitva lévő krimóban megint összeverődtünk. Olyanok az első nyitva lévő bárok, mint a légypapír. Gyűjti a zarándokot. Azt megfigyeltem már, hogy a spanyol bárokban dolgozókat, korán - reggel 8-9 között tovább lehet lökni mint küldeni. Olyan lassúak, hogy az már elviselhetetlen. Persze időm van – de nem biztos, hogy egy bárpultnál álldogálva szeretném tölteni és a mérhetetlen bénázását nézni. Persze könnyű nekem, mert én nem dolgozom most – ő meg igen!
A Burgosba bevezető út nem túl feldobó – hosszan a reptér kerítése mellett, majd unalmasabbnál unalmasabb helyeken, de a város már érdekes. Én 2 éve majdnem egy napot töltöttem itt – keresztül kasul bejárva mindent – ezért most úgy döntöttem, hogy csak átrobogok a városon. A katedrális meg pláne nem érdekel. A sok lopott, rabolt, népírtással megszerzett arany csillogása engem taszít. Ha csak az épületet nézem, mint építészeti darabot, ok, de belül már nem. Bár a mérettel sem nagyon vagyok kibékülve – mert a kicsi egyszerű kápolnák, templomok sokkal inkább megfelelnek a keresztény vallás alapelveinek, mint a hatalmas, csak az egyházi vezetők megalomániáját kielégítő hatalmas épületek. Na, itt be is fejezem ezt a témát, mert a többi csak szűk baráti körben mondható el. A lényeg az, hogy ezektől a csicsás túlaranyozott dolgoktól mindig felfordul a gyomrom. Szóval Burgoson átviharzottam, felidézve a két évvel ezelőtti ... Tovább »

Reggel a fejem beverése nélkül sikerült elhagynom a hálót. Nagy örömömre. Lent a földszinten már alig lehetett elférni a korai zarándokoktól. Meleg napnak nézünk elébe – így sokan gondolkodtak hasonló módon, mint én. A terep sem lesz egyszerű – és a napsütés is kemény lesz. Ezért mindenki felkészült. Pár falat kaját – kenyér – sajt, én is bedobtam mielőtt neki indultam. A szokásos reggeli kocsmakeresés indult már az első kivilágosodó faluban, de itt még csak a régi gorbacsovi fröccsöt kaptuk. A bezárt kocsmaajtó előtt 2 hosszúlépés. De Espinosa del Caminoban már összeverődött a csapat. Jó kis kávézás, kajálás folyt. Szégyenszemre és a következő faluban Villafranca Montes de Orcaban még rátettem egy lapáttal. Tudtam, hogy milyen szakasz következik. Volt emlékem az első utamról. Soha nem fogom elfelejteni, míg élek. Maga a szakasz sem egyszerű – de aki még meg is nehezíti magának! A falu után egy combos emelkedővel kezdődik a 13 km. Sok bringás nem ment fel rajta.  Inkább csak tolták a drótszamarakat. Sokkal rosszabra emlékeztem mint most volt. Lehet, hogy az erőnlétem javult jelentősen – persze lihegtem, de nem haltam bele. Ennél már sokkal rosszabbakat is megéltem az elmúlt 3 hónapban. A kaptató után jön egy le-föl liftezgetős rész, túl menve az 1936-os emlékműn. Szép ez a vidék, és ha a zarándok el van foglalva a tájjal, akkor nem problémázik azon, hogy már megint felfelé kell menni. Jön egy vörös földes, széles erdősávban gyaloglós szakasz ami igen kellemetlen. Az irtás túl széles – soha nincs árnyék – a fák mentén nem lehet haladni mert ott földkupacok vannak. Szóval árnyék nuku. És ez jó hosszan. Az egész szakasz az utolsó falutól San Juan de Ortegaig 13 km, de ez az 5-6 km a legrosszabb. A 13 km-en semmi nincs. Illetve most volt – egy jópofa nő kitelepült a va ... Tovább »

Muris volt az éjszaka, a különböző hangok, morgások, horkolások és horkantások miatt. És hát a hajnali csörgések, lépcsőnyikorgások miatt. Az ébresztőt már be sem kell állítanom. Egyrészt ébredek minden reggel 5.20-kor – de ha elaludnék, akkor is gondoskodnának az ébresztésemről. Az épületből való kijutás sem volt egyszerű. Csak ¼ 7-től volt hivatalosan nyitva. Nagy lakat az ajtón. Tűzrendészetileg ez azért izgalmas kérdés lehetne. Találtam egy oldalajtót – amit sikerült kinyitnom – mert hát felmálházva csak nem akartam egy csomó időt várni. Sokan indultak utánam az immár nyitott ajtón.  A másik albergueből is özönlöttek az utcára a korai zarándokok. A város fényeit úgy kb. 20-30-an hagytuk el közel egy időben. Jól lehetett ezt látni a sötétben imbolygó fejlámpákon. De szép lassan szétszakadt a mezőny. Maradtam sereghajtónak. Természetesen mindenki pályázott az első faluban lévő bárra, ahol kávét és kaját lehetett begyűjteni. Ide én is befutottam – nekem is jutott még elegendő kalória.
Ekkor már megszabadultam a hajnalban felvett 2. pólótól. Napközben bármennyire is meleg van – a reggelek igencsak csípősek – a dombtetőkön meg kimondottan hideg szél van. Úgy terveztem, hogy ma laza 22-23 km lesz csak a megteendő táv. Ennyire van Belorado – és ott van egy kellemes albergue amit örömmel látogatnék meg ismét.  A városka is érdekes de az albergue hangulata számomra vonzóbb. Dél körül már be is futottam – több más előző éjszakai hálótárssal egyetemben.  Még majdnem üres volt az albergue – így szabadon lehetett választani az ágyak közül. A tetőtérben lévő közös helyiségben lettem elszállásolva – igazán izgalmas – fejbeverős hely volt. A fürdő részlegek itt nagyon jól vannak kialakítva – van elegendő mindenből. A hátsó udvarban van ... Tovább »