Mint tegnap elhatároztam, ma jó időben felkeltem és 6-kor már úton voltam a teljesen kihalt városkában. Szeretem ilyenkor a városokat. Persze nem ezért indultam ilyen rendes zarándokhoz illő időben, hanem, hogy elkerüljem a délutáni nagy hőséget. Tegnap kaptam egy kis ízelítőt a 35 fokból. Bár fújt a szél rendesen, de meleg, nagyon meleg levegőt hordott magával, ami nem volt kellemes. 2 éve az első camino-n is mindig 6 kor indultam, és ez nekem nagyon bevált. Megpróbálok most már áttérni erre a korai időre, mert augusztusban nem lesz hideg Spanyolországban. Szóval, én nyitottam az albergue ajtaját, nem volt túl bonyolult kitalálni a városból, mert a folyó mellett lévő csatorna vonalát kellett csak követni. 
A tegnapi pihenő jót tett a lábaimnak, bár a terheléssel ismét nagyon hamar elfáradtak és 10 km után már küzdöttem rendesen. Mára 29 km volt a tervezett távolság, amit végül is a tervezett időre sikerült teljesíteni, még a nagy hőség előtt. Többször megálltam, masszírozásra, ápolásra. Egyszer, 9 óra körül egy kis reggelire, ami nem is sikeredett olyan kicsire és egy kávéra, ami mindjárt 2 lett. Ezeket a megállásokat leszámítva végig gyalogoltam délután 2-ig. Akkor estem be elsőként az alberguebe. 
A táj, már igazán kezdi a déli vidék hangulatát felvenni. A házak, a kertek, a kabócák hangzavara, a déli sziesztázások, már nagyon közép-olaszországi benyomást kelt. Még nem spanyol, de már közelít afelé. Ma elég sokat kellett jönni a már említett csatorna mellett, ami kényelmes volt és kellemes. Amikor le kellett volna térni róla én fölülbíráltam a jelzéseket - mert nem volt számomra logikus, hogy miért menjek én el jobbra, majd kanyarodjak fel a balra egy sokkal szélesebb csatorna fölött átívelő hídra. A térkép azt sugallta nekem, hogy később is fel lehet majd jutni a hídra. Úgy okoskodtam, hogy csak a ... Tovább »

Nem tervezett – kényszerűségből megtartott pihenőnap. Reggel 8 után keltem, a kevés éjszakai alvás és hajnali ajtócsapkodások után. A zarándokok jó része már úton volt, vagy reggelizett. Én kényelmesen összepakoltam magam, próbálkoztam az internettel, de nem sikerült, majd miután jólesően megállapítottam, hogy nagyságrendi változás van a tegnapi állapothoz képest, lementem a városba, kicsit körülnézni és valami élelmet beszerezni. 
Kellemes ez a város, nem baj, hogy megálltam. Van a városban egy nagy apátság, Szent Péterről elnevezve, kellemes hangulatú zene, nem túldíszített falak, mozaik hatású festéssel. Az apátsághoz kapcsolódik a Cloister, amit én csak papok kerengőjének tartok, akár hányszor meglátok egy ilyet. Majd a fényképeken láthatjátok milyen hangulatos hely. Az 1100-as években épült az egész komplexum, persze sok átépítés követte, de a Cloisterben kiállított régészeti maradványok jól mutatják a különböző korokat. Jó volt itt sétálni, főleg, hogy még tömeg sem volt – korán voltam. 
A város is hangulatos és rendezett, sokkal jobban tetszett, mint pár nappal ezelőtt Cahors. Az óvárosi rész kicsi, de jól visszaadja a régi korok hangulatát. Az emberek kedvesek, érdeklődőek, segítőkészek.
A bevásárlás és kávézás egy kellemes hangulatú kávézóban, amely kiegészült egy jó beszélgetéssel a tulajdonosnővel visszatértem az alberguebe és kiadósan megreggeliztem. Ekkor már 11 óra körül volt, így szerintem ez az ebéd is volt. Vacsorára sárgadinnyét és sonkát vettem, valamint holnapra sajtot. Kiegészítettem a vásárlást egy kis csokival és egy üveg vörösborral. Minden esélyt megadtam a láb gyógyulásának. Az étkezés után végre befejeztem a középkorról szóló 6 részes film megnézését, majd lehet, hogy a bor hatására is aludtam egy rövidet. A lényeg a láb pihentetése volt. Megtettem. Most dé ... Tovább »

A szobatársaim elég korán elkezdtek a zacskóval és hátizsákkal zörögni, természetesen a hálóteremben. Amúgy is rosszul aludtam, baromságokat álmodtam – és még emlékeztem is rá. Reggeli után, aránylag időben indultam. A mai napra közel 40 km várt rám – ráadásul szandálban. A bakancsot nem tudtam felhúzni, a tegnapelőtt kialakult és tegnapra rendesen begyulladt víz-, vérhólyagom miatt. Mindennel kezeltem, amim csak volt, de nem segített. Hiába varrtam, fertőtlenítettem, ápolgattam. Nem is értem, hogy mitől keletkezett. 40 perc alatt, akkora mint maga az ujjam. A cipő nem ért hozzá, a zokni rendben volt, egyszerűen nem értem a keletkezés és újratelítődés okát. Na, mindegy! A bakancs felkerült az amúgy sem könnyű hátizsákra – jó 1,5-2 kilóval növelve a súlyt. Nem örültem neki, de hát nem volt más választásom. Az első 15 km-en nem is volt semmi komoly gond. Fájt, ahol szokott és kezdtem érezni a jobb sarkamat, a sarokpárna és a talpboltozat találkozásánál, ott ahol máskor is. Tartottam egy félórás pihenőt, amikor is megettem az ebédnek szánt sárgadinnyét és 1 kiló sárgabarackot. Ezeket útközben vettem egy útmenti árustól. A kis pihenő és lábápolgatás után kezdődött a kínok kínja. Annyira megpihent a lában, hogy nem akart továbbmenni. Nem tudtam a jobb sarkamra állni. Elég vacak volt. Ránéztem a térképre és láttam, hogy alapból 20 km van még hátra, de ha hamarabb feladom, akkor is minimum 15. Próbáltam óvatosan terhelgetni, hátha megszokja a dolgot, de nem akarta. Elég sűrűn meg kellett állnom és rövidebb pihenőket tartani, sőt még gyógyszert is vettem be. Nem gyerekadagot, de nem nagyon segített. Megéreztem minden lépést, főleg azután, hogy a megváltozott terhelési hely miatt a lábfejem is rendesen elfáradt. Szó szerint kín volt minden lépés. Arra, hogy merre jártam, nem is nagyon emlékszem. Nem azzal voltam e ... Tovább »

Végre jó az idő! Bár a hajnal hűvös volt, így többször felébredtem arra, hogy fázom, de fél 7-kor már fel is keltem, reggeliztem és mire végeztem, a többiek is felébredtek a szobában, így nyugodtan tudtam pakolászni. Párás volt a levegő a város felett, amikor elindultam, gondolom ebben jelentősen közrejátszott várost körbeölelő folyó és a környező hegyek összhatása. Egy pékségben vettem egy még meleg kenyeret, egy kis cipót – biztos, ami biztos alapon. Ittam egy jó erős kávét, mert a reggelihez csak valami sötét lábvíz jellegű dolgot adtak. Kávénak nem nagyon nevezném. Szeretem a francia kenyereket, nem a baguettet, hanem a rendes, jó vastag héjú kenyeret. Frissen is, másod-, sőt harmadnaposan is. A gyerekkoromra emlékeztet, amikor még vastag kérge, volt a kenyérnek. A pékségben láttam egy péksütit, ami kagyló formájú volt, jó az ötlet, ott ahol ennyi zarándok megfordul. Gyorsan fitogtattam is francia tudásom, hogy az conques? Esztertől tudom, hogy a kagylót hívják így errefelé. Gyönyörű, kellemes napsütéses sétáló idő volt ma egész nap. Nem túl meleg – de azért élveztem az elmúlt 1 hét borongós, esős, hűvös időjárása után. Teljesen észrevétlenül teltek, pörögtek a kilométerek, 3 órára már Montcuq-ba értem. Útközben csak lábápolásra és egyszer egy kiadós „ham & eggs”-re álltam meg. Nem volt ugyan az étlapon, de sikerült elmagyaráznom a kemping szakácsának, hogy mit szeretnék. Jól sikerült neki. Az albergue, ahol most vagyok a „ Gite le Soulellou” névre hallgat. Eddig bent volt a városban, de egy hónapja kiköltöztették egy újszerű, nagyon komfortosan berendezett házba a természet lágy ölébe. Egykori zarándokok üzemeltetik, szerintem nagyon normális áron, vacsorával, reggelivel 33 euró. Van mosó és szárítógép, internet – ami mindenhol fogható. A személyzet nagyon kedves, segítőké ... Tovább »

Az elmúlt 2 napban több mint 70 km-t gyalogoltam, a bal sarkam az éjszaka rakoncátlankodott, többször megébredtem, hogy fáj. Napközben is szokott, de akkor nem foglalkozom vele, már 5 hónapja ezt csinálja, hol kisebb fájdalommal, hol nagyobbal. De ma éjszaka aggasztott egy kicsit. Lehet, hogy vissza kell tennem a sarokemelőt, de akkor a terhelés előbbre kerül, az sem jó. Tesztelgetem még egy kicsit, mikorra az óceán partjára érek, csak kitalálom, hogy mi a jó. Ha addig nem, akkor meg már minek!
Kicsit álmosan ébredtem reggel, de a jó nagy adag kávé, amit a reggelimhez kaptam kicsit helyrerázott. Ahogy kiléptem az ajtón elkezdett esni az eső, nem nagyon, csak olyan áztatóan. Permetszerű, nagyon finom cseppekkel. De ennek ellenére be kellett öltöznöm. Na, ott folytatódik a nap ahol tegnap befejeződött. Még jó, hogy nagy hőségre számítottam ezen a szakaszon. még a hajamat is levágattam. Szerencsére csak 1 óráig esett, de egész nap kérdéses volt a folytatás. Néztem most délután a jósolt időjárást – állítólag holnaptól jobb lesz az idő. 
Mára csak 31 kilométert terveztem, nem is nehéz terepen. Bár az utolsó 2 kilométer elég vacak volt. Nagyon meredeken ereszkedtem le a városba. Ez még jobban betett a sarkamnak, hiába szerpentineztem és lassítottam. 
Cahors egy nagyon régi városka, a Lot folyó érdekes, U alakú kanyarulatában. Felülről elragadó látvány, onnan ahonnan ereszkednem kellett. Kellemes meglepetéssel fogadott a város. Ahogy beléptem a városba, át a hídon, azonnal egy zarándokokat fogadó kis irodába érkeztem, ahol nagyon kedvesen kínáltak frissítővel, inni-, és ennivalóval. Telefonon szállást foglaltak nekem az egyik albergueben, térképpel láttak el. Tátva maradt a szám!
Az albergue és a városka sem nagy élmény nekem. Mindkettő le van pukkanva. De a szállás arra jó, amire való, az ... Tovább »

A kempingből 8 után indultam el, egy kiadós, franciás reggeli után. Vasárnap lévén biztos volt a napkezdés. Egész nap szutymós volt az idő, sok kedvem nem volt a gyalogláshoz. Megáztam, megszáradtam, megáztam, megszáradtam. Semmi örömömet nem leltem ebben a napban. Az egyetlen örömforrás ma a zenehallgatás volt. Egész nap Zorán legújabb lemezét hallgattam. Ajánlom mindenkinek. A táj, a falvak sem voltak nagyon megkapóak. Fényképezni sem tudtam, a gép egész nap el volt csomagolva. Délután 4-re értem a Vareire nevű kisfaluba, ami a mai gyaloglásom végét jelentette. Elég volt. A szállás egy normális albergue volt. Egy 10 fős szobában ketten voltunk egy este érkező kedves, kommunikatív francia nővel, Natalie-vel. 
Befizettem a vacsorára, ami okos ötletnek tűnt. A kajáról nem mindig tudtam megállapítani, hogy mi, de ehető volt, sőt ízletes. A sárgaborsó leves beazonosításával még nem is volt gondom, de a többi kicsit nehezen ment. Valami lecsós krumpli, néhány maszatnyi hússal, külön fejes salátával, majd valami robbantott csirke, vagy valami szárnyas, de hogy sülve vagy főve volt-e, azt nem tudtam eldönteni. Mindegy. Jó volt. A végén sárgadinnye, mint desszert. Érdekes megállapításra jutottam. Már máskor is megfigyeltem, hogy ezen a tájon egy tányért adnak és az emberek egy-egy fogás után kenyérrel kitakarítják. Beálltam én is a sorba. Engem nem zavart, csak furcsa volt. Az este sok kedvem nem volt blogot írni, így halasztottam a dolgot, netem úgy sem volt, így ezt most, másnap írom. Így az írás helyett olvastam. Újra nekiveselkedtem Umberto Eco: A rózsa neve című monumentális művének. Már többször elkezdtem, de annyira nehezen olvasható, hogy mindig feladtam. Most, Conques hatására elolvasom. Sokat nem haladtam az este, mert hamar megszállt az álom. De majd ma! 

Az este aránylag hamar elaludtam, így reggel 7-kor simán ébredtem. Körlettársaim, 3 francia pasi szintén ekkor ébredezett. Közösen megreggeliztünk, majd ki-ki útnak indult. Egész nap erős tempót diktáltam magamnak, valahogy bennem volt a mehetnék. Viszont délelőtt egyetlen fotót sem csináltam, bár ott lógott a nyakamban a masina. Nem volt kedvem. Az első kattintás Figeacban történt. 1 órakor már ott voltam. Pont vége volt a szombati nagy kirakodóvásárnak, annak a nyomait próbálták eltüntetni, még nem sok sikerrel. Így pár térről, utcáról nem sikerült rendes fotót készíteni. Kávéztam, megkóstoltam néhány érdekes édességet egy keleti boltban, arab és észak-afrikai finomságok voltak. Bolyongtam a városban kb. másfél órát és úgy döntöttem, hogy továbbállok. Még volt bennem néhány kilométernyi mehetnék. Amit kinéztem magamnak települést – Beduar-t – ott albergue nem volt, sem a könyvben jelezve, sem a tourist office-ban beszerzett kiadványban. Csak egy kemping – elérhető áron. Bíztam benne, hogy szombat délután még lesz egy hely számomra. 4 óra után meg is érkeztem – az egy gyors megázást leszámítva semmi esemény nem történt. A kempingben teltház volt, de a tulaj szerzett nekem egy tábori ágyat és egy étkezőben fel tudtam állítani. A célnak teljesen megfelel. Fürödni, mosni lehetett és még internet is van. Valami vacsorafélét is kapok majd, így a meglévő kajám elég lesz holnapra – mert ugye vasárnap sok kajavételi lehetőségre nem számíthatok. Bár, értek már kellemes meglepetések. Azért, jó ha van az embernél egy kis sajt és kenyér. 
Ma ilyen kicsit lapos nap volt, de nem lehet mindig Conques!
Holnapra kicsit hosszabb utat tervezek, remélem elérek Varaire faluba.

Tegnap este 7-kor volt a közös vacsora. Úgy 50-en lehettünk, természetesen vegyes volt a nemzetiségi összetétel, a legtöbb francia, de sok olasz, német és volt egy salvadori hölgy is. Pont az én asztalomnál ült két olasz nővel együtt. Hangulatos volt az egész, szeretem az ilyen össznépi közös kajálásokat. A véletlen sodorja össze az embereket, de nagyon jó kis csoportok alakulhatnak ki és másnap az úton már, mint régi ismerősök üdvözöljük egymást. Természetesen a vacsorához dukált a vörösbor is. Ettől azután még oldottabb lett a hangulat. A felszolgált étel finom volt és laktató. Előételnek majonézes vegyes saláta, majd sült csirke szárny felsőrészek nagyon érdekes fűszerezéssel és bab. Sajtok majd gyümölcspüré piskótával. Elvoltunk kb. másfél óráig. Ezt követően újra a nyakamba vettem a várost. Na, most volt az igazi. Hiányzott a sok turista (nekem ugyan nem) az utcákról, szinte üres volt minden sikátor, terecske, utca. Most elég volt megállni az apátság előtti teljesen szabálytalan, kicsit kusza összevisszaságban álló házak által alkotott téren és máris repült vissza az ember – oda a messzi időkbe. Mint írtam eddig ez a városka adta nekem azt, amit az ilyen utak alkalmával szeretek megélni. Ilyenkor előjönnek a régen és nem olyan régen elolvasott könyvek által megírt és a képzeletem által fantáziált világ tűéles képei. Az embereket is oda tudom képzelni, csak a szagokat nem, de talán az jobb is. Szóval teljesen átjárt a 15. század hangulata. Elképzeltem, ahogy az emberek kopogtak a facipőjükben, vagy csoszogtak mezítláb, bocskoraikban, saruikban ezeken a köveken. Vagy a lovak patkóit, a szekerek, kocsik hangosan zörgő vasatlan fa, esetleg vasabronccsal ellátott kerekeinek iszonyatosan hangos haladását. Majd azt a csendet képzeltem el, ami a napnyugta után tört rá a városra és mint egy sötét lepel takarta el, csak a ... Tovább »

Reggel 7-kor szinte egyszerre kelt az egész körlet. Gondolom valaki elkezdte a kipakolást és ez láncreakciót indított el. Csak 1-2 lusta maradt még ágyban. Tisztálkodás, pakolás majd indulás. Elég vacak volt az idő, hűvös, nyirkos. Bár esni nem esett, de lógott a lába. Eleve 2 pólót vettem, de később ez is kevésnek bizonyult. A mai terv nem volt túl nagy, csak Conquesbe akartam eljutni, ami huszonpár kilométer. Sok jót hallottam a városkáról, így több időt akartam szentelni, annál, hogy átrohanjak és vessek néhány fotópillantást erre is, arra is. Jól döntöttem, mint délután kiderült.
Ahogy néztem a domborzati viszonyokat, laza sík (a síkon ne alföldit értsetek, 50-100 méter magas puklik az még sík) terepnek mutatkozott, de azért ért néhány melegebb meglepetés. Nem volt vészes, csak nem számítottam rá. De hát végül is logikus, hogy mindig emelkedővel kezdek, ha elhagyok egy falut, általában a védettebb völgybe települtek az emberek régen. Reggelim nem volt, így már rám fért volna egy kávé. Ahogy néztem a térképet, erre reális esély csak Espeyracban volt. Ennek ellenére ért egy kellemes meglepetés. Kb. 2 km-rel korábban ki volt téve az út mellé egy asztalka kávéval, teával, keksszel és egy kedves nő invitált, hogy fogadjak el valamit. Nem kellett kétszer mondania. Ha nem azt mondta volna franciául én akkor is úgy értettem volna. Ez egy pici albergue az erdőben egy icipici kápolnával, amit saját maguk építettek. Hangulatos volt. A kávé nem volt egy nagy durranás, de meleg volt és a gesztus jól esett. A kitett perselybe belepottyantottam 2 eurót. Nem a kávéért – csak úgy.
Az a darab keksz és a fenti kávé nem vette el a kedvemet attól, hogy Espeyracban becsülettel megreggelizzek. Kicsit spanyolos hangulatban tejeskávé és sonkás szendvics és 2 darab valamivel töltött péksüti. A francia csapat, aki mellettem reg ... Tovább »

Hajnalban megint arra ébredtem, hogy szakad az eső. A szobában sötét volt, mert a paletták teljes sötétséget adnak. Jó találmány. Amikor újra megébredtem, akkor már elmúlt 8 óra. Még jó, hogy 7-kor akartam kelni. A szobatársak is ekkor kezdtek mozgolódni. Gyors reggeli, tisztálkodás, pakolás és hamarosan úton is voltam.
Ma csak 28-30 km volt a terv, közbe iktatva egy régi várossal, várral. Egy darabig a folyó mentén vitt az út, ami önmagában is egy felüdítő látvány tud lenni. Ma nem nagyon tudtam ezt fotózni, mert hol esett, hol nem, így a fotómasina nem nagyon dolgozott reggel. Később megmaradt az időjárás hektikussága, kb. 10-szer áztam el, hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerült néhány fotót is készítenem.
Az egész napom az ég figyelésével telt. Szikrázó napsütés, majd valahonnan, valami kóbor felhőből 3 perc intenzív eső, majd kezdődik minden elölről. Szerencsémre soha nem nyílt szakaszon kapott el, így nagy gond nem származott ebből. 
Estaing városába egy nem túl régi, de hangulatában régies hídon lehet kitérni a GR 65-ös útról – vagy betérni. Nem mondok újságot, hogy a város igen régi. Erről beszéljenek helyettem a fényképek. Délben értem ide és igen kellemes harangjáték szólt! Hogy az én tiszteletemre? Nem tudom, de szép volt! Sajnos a várba nem tudtam bemenni, mert ebédszünet volt. Nem akartam az ebédeléssel sok időt eltölteni, mert ahová igyekeztem nem volt sok szállás lehetőség, így időben oda akartam érni. Ezért csak egy melegszendvicset dobtam be egy kávéval, vettem egy darab kenyeret és nekivágtam a maradék 16 km-nek. Igen változatos volt a terep. Volt egy 3-400 méter magasság, ahová fel kellett kapaszkodni, nehezítésként ott volt a már ecsetelt esőzés. De csak felértem a pukli tetejére. Már csak 8 km volt hátra és már igen éhes voltam. A következő esőrohamnál beálltam a nagy fá ... Tovább »